A fa és a levél Mit érzett a levél, mikor a fa eldobta? Mit érzett a fa, mikor a levél elhagyta? Tudta – e a levél, Hogy ez utolsó mozdulata? Lehull a fáról, és meghal, elszárad. [… Tovább]
* Most kéne tíz körömmel beléd kapaszkodnom. Most kéne fénylő tested végig simogatnom. Most mondanám száraz szájjal, Hogy viszlek, mint sólyom könnyű szárnnyal. Most akarom felfedni szép szemed csillagát! Most akarom látni, a gyönyört, mint éled át? Ajkaimmal simítnám gyöngyöző [… Tovább]
… ANapfényeeltévedt,égszínkékfátyolos felh?ksebes zuhanásamegzavarta, meztelenes?cseppek magukhozvonzották.Csábították áthevültvad táncukkal, nem engedték kiszorító ölelésükb?l.A rét elfáradt, a f?kiszáradt, a virágok szirmai sírva nézték,merre kóborol az aranysárga napfény.Csakegy bátor Katicabogár élt még,mert a szívébensosem halt meg a vágy és a remény, [… Tovább]
Sárga nyomdászok tekerik az örök sajtógép fekete kurbliját – nem tudom, a macska mit magyaráz. /A cechet ma hullaház-töltelékek fizetik./ A tartalom biankó – kitöltetlen, sápadt levélerezetek. Most minden világos – tulajdonképp csak én vagyok fekete.
Csendben némán Csak néztél csendben, némán rám. És szemeiddel szemeimben kutattál. Nem volt hangod mégis kérdeztél, De én falat építettem a válasz köré. Sétáltál csendben, némán mellettem, És kezeiddel kezeimet kerested. Nem érintettél, mégis éreztem, Megborzongott a [… Tovább]
Múlnak a percek, az órák, Évek a múltadat írják, Terheidet sose bírnákVállak. Ezért nem is festik Mézíz? szókkal az égre, Szíved meglelheted végre – Hószín? lelked a békeOtthona. Sújthat az átok, Csalhat a t?z, jöhet méreg, Elver a jég, s [… Tovább]
Mese? Mitológia? Talán csak egy történet két lélek egymásra találásáról… Réges-régen, még azel?tt, hogy az els? tábort?z fellobbant volna a keleti sztyeppéken, Kászon, a farkas uralkodott a vadon fölött. Ismerte a végtelen rónaságokat, bejárta az ingoványokat a déli tájakon, [… Tovább]
Látod-e, Gerg?? Nézd csak a tájat!Zöld, üde kincsek minket is várnak.Szép, piros alma: tedd be a zsákba,Jó falat az, míg nyugszik a lábad. Árad a napfény sárga virága,Víg kacagást hoz most a világra.Indul a mozdony, szürke a füstje,Festi a [… Tovább]
"Mindig vissza kell térjen a reggel? Sosem ér véget földi hatalma? Boldogtalan sürgés-forgás emészti el a szárnyas Éjszaka mennyei jöttét. Sosem fog örökkön égni a Szerelem titkos áldozata? A világossághoz mérték idejét; viszont id?tlen és határtalan az Éjszaka uralma. – [… Tovább]
Bár tüzijáték nem lesz – mint akármelyik sörfesztiválon -, azért az irodalmi élet készül méltóképpen megünnepelni a híres irodalom kritikus Szőcs István születésnapját. Szerény előzetes az ünnepléshez…* SZŐCS ISTVÁN 80 ÉVES LESZ 1928 Augusztus 2-án született Marosvásárhelyen, anyagi biztonságban [… Tovább]
