Placskó Lajos : Most kéne

2008.06.17. Placskó Lajos Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
*

Most kéne tíz körömmel beléd kapaszkodnom.

Most kéne fénylő tested végig simogatnom.

Most mondanám száraz szájjal,

Hogy viszlek, mint sólyom könnyű szárnnyal.

Most akarom felfedni szép szemed csillagát!

Most akarom látni, a gyönyört, mint éled át?

Ajkaimmal simítnám gyöngyöző bőröd;

Számban érezni lángoló gyönyöröd.

Görcsös boldogságban gyönyörű kéj;

Forró borzongásba röpítő bíbor éj.

Igen most kéne!

Legutóbbi módosítás: 2008.06.17. @ 20:23 :: Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.