Avi Ben Giora kommentje ihlette. * Apa és lánya állnak az állomáson. Néznek egymás szemébe szótlanul. Miközben meg se szólalnak, körülöttük beszédes csend uralkodik. A csenddel mondják el egymásnak azt a sokat, amit szóban képtelenek. A beszédes [… Tovább]
Fák, bokrok, illatok, kitárt és bezárt ablakok, kacagjatok! Szabad vagyok! Virágok, lepkék, rovarok, fehér cip?m, mi kissé megkopott, nézzétek, ahogyan futok, ide-oda szaladok, tikkadt kertet locsolok, még egy dalt is dúdolok: szabad vagyok! Sebtiben napot rajzolok, mellé még [… Tovább]
Kép: Gyéresi Andrea Éva Na csak amíg a szilánkok közt kotorlak, mondanám azokat a mondatokat, mik úgy mozognak, szegények maguk kocsonyájában, mint az ebihalikra hályogon figyel?, éledni akaró teste. (formátlan mag a kis hallgatag) A szemem most hideg, jég [… Tovább]
Nógrád Megye Önkormányzata, valamint a Palócföld irodalmi, m?vészeti, közéleti folyóirat szerkeszt?sége a 2008. évre meghirdeti a Mikszáth-pályázatot. A pályázaton eddig nem publikált, máshol egyid?ben be nem nyújtott szépirodalmi m?vekkel lehet nevezni. Maximális terjedelem: 15 flekk (1 flekk 1350 karakter)A pályamunkákat [… Tovább]
örök nincs fehér ruhás kísértés felszikrázó parázs temetetlen halott távoli harangzúgás ibolyaillat véremben doboló ?si dallamok kitörölhetetlen van sötét rejtelem fel nem olvadó jég szúró fájdalom karnyújtásnyi álom es? után a lég szomorú mosoly mereng? arcomon
Tél tábornok rohama * Másnap az apám elutazott Hannoverbe. Egy hétig volt távol. Vagonok tetején, lépcsőin utazott, gyalog, ahogy tudott. Szögesdróttal elkerített mező. Volt katonák ezrei. Ott éltek, aludtak a sárban. Éhezés, dizentéria. Az apám közelébe [… Tovább]
Rendezget?dnek az örök akták, már nincsen szükség rendez?re sem, porladnak, kik ?ket sorba rakták, most magukat vezérlik ügyesen. A titkosított információk papírba íródva kapnak láncra, adathalommá változik a kor, kódnyelven, dekódolásra várva. Dossziékban pihenget a minden, ?rz?dve, de részekre [… Tovább]
– régebbi vers, egy évvel ezel?tti diákkodás – Nyári hang szól a kés? tavaszban, az álmos városra boldogság száll, nem írható le földi szavakkal, mily frázisokat szaval a zöld nyár. Örök életr?l zengnek a sorok, a fül boldogan hallgatja [… Tovább]
A szellem napvilága nem ragyog minden ház ablakán százötven évvel Petőfi halála után, a huszonegyedik század hajnalán.* A szellem napvilága nem ragyog minden ház ablakán százötven évvel Petőfi halála után, a huszonegyedik század hajnalán. A jognak asztalánál [… Tovább]
