Kerekesné Varga Veronika : Beszúrva ott

Na csak
amíg a szilánkok közt
kotorlak,
mondanám azokat a
mondatokat,
mik úgy mozognak,
szegények
maguk kocsonyájában,
mint az ebihalikra
hályogon figyel?,
éledni akaró teste.

(formátlan mag
a kis hallgatag)

A szemem most hideg,
jég is van benne talán,
de a dombunk oldalán
ott állsz néha, és vársz,
te nem tudod,
mert a tested nagyot nyom,
mint az ólom, és fogja a fényedet,
hogy ne jöjjön rá erre a cselre.

Be van hintve minden el?re,
minden esetre megöntözve,
ágyazva, és nem mehetsz el
anélkül, hogy el ne jöjj a lelkedért,
mi egyenesen be van szúrva ott
minden határon,
minden déli sugaras,
vetített árnyon,
mi helyet talált már
az id? el?reküldött rendjében.