Nap: 2008.06.20.

Már-már megszűnsz létezni is, szárnyadra veszed aki ért.* Álom ez vagy ébredés? Évszázadok üzenetét rádbízták átadni talán?   Ujjaid a zongorán könnyed táncot járva repítik fel magasra Mozart, Schubert dallamát.   Már-már megszűnsz létezni is, szárnyadra veszed aki ért, repül [… Tovább]

  A vámpír fájó szava   A parkban állt egy éjszaka, A Hold fényénél sétáltam. Megláttam.   Elindultam a fák között, Ágai felsértették b?röm. Véreztem.   Elé léptem, várt már rám, Tekintete elárulta vágyát. A pillanat.   Az illat átjárta [… Tovább]

átforrósodott márványpadlón fekszem s lábujjaim teljesen átfagytak elkékült lángok körbetáncolnak, s fekete jég fojtogat átforrósodott márványpadlón fekszem s lábujjaim teljesen átfagytak elkékült lángok körbetáncolnak, s fekete jég fojtogat vérem kéken folyik a márványra vörös ködös füst mint ezüst tükör magamat [… Tovább]

Egymás mellett lógtunk– mint minden este -,mellettünk egy férfia magányt keresteasztalra hullt fejjel,s mi csak lógtunküres zsebekkel. Ha nyílt az ajtó,s felkapott minketa szélés éreztem, ahogyaz ujjad hozzám ér,látni anyagodtáncolni az ablakon,embernek éreztemmagam. Ha egy részeg alak,szájából a szavakéletre keltek,s [… Tovább]

Csurai Zsófinak Vagyok.   Félúton magam felé, minden és semmi közt, lázadó ?seim vére megalvad ereimben.   Hangom eleven zenéje némán reszket süket dobhártyák mögötti sötét barlangokban és csókjaim éppúgy árulástól vemhesek, mint a déli nap pusztító hevét magukban visel? [… Tovább]

  Ékszereid csillognak,megvakítanak, éveid visszfénye tükröz?dik rajta, bámulom, ahogy veled lüktetnek, de pucérra vetk?ztetlek, hogy értselek!   Ékszered szorít,már észre sem veszed! Aranyabroncs, ezüstkötelék fékez .. Önmagad próbálsz lenni vele és általa, de fémre fagy a lélek mosolygó sóhaja.    [… Tovább]

  Urna-tehenek a volt lágerudvar hamu-legel?jének síkjába gyökerezve – b?gnek, szürke szimfóniát b?gnek, kér?dznek az atomrobbanás-nap fényerny?je alatt, visszaböfögve emlékezetünk, kezünk, agyvel?nk, lábszárcsontjaink.  

  Visszfényterhes szavaid – kék örvényben száguldanak felém, átdöfve a leveg? láthatatlan fátyolrétegeit, majd lepattogzanak vas-b?röm szürkeségér?l – eltévedt, részeg revolvergolyók. 

…     Még éjjel van?Nem, csak a Hold még az égenTántorog… Hajnalpárás már az ablakom.Nem csukom be, hagyom.Ruhám a széktámláján nem találom.Fázom.Testem remeg.Szívem hideg.Körülöttem a csend didereg.