Németh Zsolt László : Ékszerek

 

Ékszereid csillognak,megvakítanak,

éveid visszfénye tükröz?dik rajta,

bámulom, ahogy veled lüktetnek,

de pucérra vetk?ztetlek, hogy értselek!

 

Ékszered szorít,már észre sem veszed!

Aranyabroncs, ezüstkötelék fékez ..

Önmagad próbálsz lenni vele és általa,

de fémre fagy a lélek mosolygó sóhaja. 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.06.20. @ 10:56 :: Németh Zsolt László
Szerző Németh Zsolt László 37 Írás
Ha a bennem keringő, nyugtalanító, örömet adó gondolatokból egy keveset elmondhatok az embereknek, nyugodtabbak a napjaim, az álmaim s ezért csak hálás lehetek a Teremtőnek és Nektek akik olvassátok! A szociális szférában húzom az igát, néha embert próbáló feladat, de szeretem a hivatásom! Sikeres pályázatokon és publikációkon is túl, számomra nem az eredmények hajhászása a cél, inkább eljutni valaki-bárki belső ajtajáig... A rajz, festészet, zene sem idegen tőlem, motivációk számomra, ám igazán a lírában találom meg az önkifejezés leghathatósabb lehetőségét. Két ember: fiam és feleségem jelentik számomra az élet napos oldalát!