Baudelaire
Selyembe öltöztetem szavaid,
Arannyal koronázom bet?id.
Bársonyra írom soraid,
A papír ne sértse mondataid.
Díszbe öltözve olvaslak téged,
Virágot szórók verseidre.
Illatot adok a komor tintának,
Veled élek az örökkévalóságban.
Az albatrosz, A kísértet, A macska,
Téged dicsérve fekszik a bársonyra.
Már nem vagy más csak szavak,
Szép vagy és halhatatlan,
De mérgezel, halott gondolataiddal.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.20. @ 09:00 :: Végh Szimonetta
