b huszta irén : Próbatétel

Múlnak a percek, az órák,
Évek a múltadat írják,
Terheidet sose bírnák
Vállak. Ezért nem is festik

Mézíz? szókkal az égre,
Szíved meglelheted végre –
Hószín? lelked a béke
Otthona. Sújthat az átok,

Csalhat a t?z, jöhet méreg,
Elver a jég, s öl az éhed,
Halhat az épp csak a méhed
Magzata. Fogy az er?d már…

Várod az éjszaka végét,
Nem hiszed már napok fényét,
B?zlik a néma sötétség
Rákszaga. Itt van a vége –

Hol lehet benned a béke
Isteni-jézusi fénye?
Végzeted próbája mégse
Ölt meg. Er?det mutatja!

Múlnak a hónapok-évek,
Már tudod, nem szabad félned,
Mert örök próba az élet
S?r? sötétje. De látod,

Van benned még szeret? szív,
Néked nem árt bármi’ nagy kín
Lelkedben fénylik a Ã??fennsíkÃ??
Lépcs?je. Itt vagy a fényben,

Melletted Istened immár,
Benned a mélyben ott pulzál
Fénye a napnak. A t?z – lásd –
Szív-szeretet…

Hévíz, 2005.

Legutóbb szerkesztette - b huszta irén
Szerző b huszta irén 26 Írás
Balogh Gáborné (Huszta Irén, szegedi monitorfüggő vagyok, aki hirtelen felindulásból elkövet néha egy-egy versszerűséget - csakis önmagának. De Hamvas Béla felszólítására - "...jaj neked, ha magadnak tartod... - megosztom azokkal, akiket érdekel. (Bővebben: http://elcinkedir.bplaced.net )