Vaskó Ági : Ma is magam

 

 

Ma is magam,
…és senki más…
magányom vigyorgó uzsorás.
Száraz virággá facsar,
rozsdáll’ a szirmom
–  avar takar.

Ma is magam,
…és senki más…
kertek alatt vermet ás,
a lélekbénító félelem,
hiába lüktet vérerem,
körém hízik a mély verem.
S fejem verem a nyirkos falba,
miért  vagyok ilyen balga!
Miért kell nekem a kristály tiszta,
hamist a szívem, miért nem issza?
Miért nem csodálok délibábot?
Miért keresek igaz világot?
Miért félek az új tavasztól,
virágkehelyben ringó szavaktól?
S ha vágyam mégis szárba szökken,
miért vágom le, zsengén, zölden?

Ma is magam,
…és senki más…
csak mélyen bent egy kis parázs.
S a hajlott hátú éveken
kiszáradt mederré vált
az életem.

Legutóbb szerkesztette - Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 109 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.