Magyar Eszter : Sikeres vállalkozás

 

 

Legszívesebben leültem volna a bevásárló központ mellett valamelyik padra, olyan szépen sütött a Nap. Szinte nem is lépkedtem, hanem lebegtem. „Pont ilyenkor kell vásárolnom, ahelyett, hogy legalább sétálhatnék egyet. Mindig csak sietni, hajtani a verklit, nehogy megálljon” — dohogtam magamban.

Fájó szívvel léptem be a verőfényből a hatalmas épületbe. Ahogy az első emeletre értem, meghökkentem. A hosszú, széles folyosón, egy helyen egész kis csoportosulásra lettem figyelmes.

Kíváncsian igyekeztem oda, megnézni mi történik?  Megszólítottam a sor végén álló két idősebb hölgyet.

— Elnézést kérek! Miért állnak itt ilyen sokan? Valamit ingyen osztogatnak? — kedélyeskedtem.

— Ez itt egy panasziroda — kezdte magyarázni egyikük. — Bárkit meghallgatnak és nem magasak az árak.

— Ráadásul ma akció van — toldotta meg a másik, kicsit kövérkés, ősz hajú asszony, de akkor már én is észrevettem az ajtó felett a táblán a feliratot. Mindjárt ezután egy kis mozgolódás támadt, előttem két férfi nem tudott megegyezni, melyikük érkezett előbb. Ahogy ide-oda topogtak, igazukat hajtogatva, kettőjük között megpillantottam a kirakatban az árjegyzéket. Jól látható, lábakon álló táblára lett kiírva, gyorsan pásztázni kezdtem szemeimmel a kínálatot.

 

            Családi problémák                                    1.000.- Ft/félóra               1-es gomb

 Munkahelyi fúrás, áskálódás                     1.500.- Ft/félóra               2-es gomb

 Kicsi a gyerek                                            1.000.- Ft/félóra               3-as gomb

 Serdül a gyerek                                         3.000.- Ft/egy óra             4-es gomb

 Felnőtt a gyerek                                        1.500.- Ft/félóra               5-ös gomb  

 Férjem megcsal (tipikus eset)                      800.- Ft/negyedóra        6-os gomb     

 Feleségem megcsal                                    1.500.- Ft/negyedóra        7-es gomb        

 Utálom a szomszédomat                            1.200.- Ft/félóra               8-as gomb

 Egyéb sérelmek, gondok, bajok                1.500.- Ft/óra                    9-es gomb

 Politikai helyzet, politikusok szidalmazása  bónusz (maximum fél óra időtartamra)

 

 Pénztári órák: 8-12 óráig, illetve 13-18 óráig. Ebédidő: 12-13 óráig      

Csütörtöki napokon „egyet fizet, kettőt kap” akciónk keretében kipanaszkodhatja magát a befizetett témakör mellett egy másikkal kapcsolatban is, teljesen ingyen.

 

                                    Köszönjük, hogy igénybe vette szolgáltatásunkat!

 

— Micsoda üzleti érzék! — lelkesedtem, hangosan.

— Kibővíthetnék a témaköröket az udvariatlan, neveletlen emberek elviselésével — vetette oda az egyik tolakodó.

— Szerintem is, ha rám kerül a sor, meg fogom említeni — nézett utálkozó szemekkel rá a másik.

 

Felültem az ágyamban. A sötétben lassan rájöttem, hogy éjszaka van, álmomból ébredtem.

„Micsoda sületlenség! Panasziroda!?” — pergettem vissza gondolatban az álom képeit.

Hamarosan azonban rájöttem, honnan jöhetett ez az abszurd képzelgés.

 

A közeli piacon dolgozom eladóként, egy száraz tésztát, tököt, fokhagymát, különböző fűszereket, de főként sokfajta savanyúságot árusító üzletben. A vevők sokszor panaszkodnak, például azon a napon is, a néni fizetésnél a nyugdíját kevesellte, mikor pénztárcájából összekotorta a fémpénzeket, utána a középkorú, magas úr a fia tanulmányainak költségeit ecsetelte fél kiló csemege uborka és káposztával töltött dinnye között, mire a soron következő hölgy elnevette magát és felvetette, mi lenne, ha kiírnánk, hogy egy kiló gyalult tök négyszáz, panasszal együtt hatszáz forint. Bővíteni kellene a profilt, mert manapság semmi sincs ingyen. Senki nem kívánhatja, hogy a sirámait csak úgy, minden fizetség nélkül bárki meghallgassa. A kapor benne van a tök árában, de a panaszért lehetne pénzt kérni.

Ezen jót nevettünk, együtt a még ott lévő, szatyraiba pakolászó nénivel és a férfivel. Úgy látszik, hogy a fejemben elraktározódott ez a kis epizód és ezen az éjjelen előjött.

Átizzadtam a hálóingemet, erős fájdalmat éreztem a hátamban. Nehezemre esett felkapcsolni az ágy melletti kislámpát. Kóvályogtam, rosszul éreztem magamat. Kimegyek a lázmérőért, gondoltam, de nem voltam képes felkelni. Szerencsére idősebbik fiam megszomjazott, s mikor kiment a konyhába inni, észrevette, hogy fény szűrődik ki a szobámból. Bekopogott, megkérdezte, hogy minden rendben van-e?

 

Három hétig betegeskedtem tüdőgyulladással. Mikor felépültem és első nap dolgozni mentem, a buszon régi osztálytársammal találkoztam. 

— Szia! De rég láttalak! Hogy vagy?

— Beteg voltam, ma megyek először dolgozni…

— Igen? Jól? Ennek örülök — s már szállt is le, oda sem figyelve, mit mondtam, belém fojtva legalább három buszmegállónyi panaszt. Néhány pillanatra még szükségem volt, hogy megemésszem a mai felszínes, szinte csak protokoll emberi kapcsolatok, saját bőrömön megtapasztalt esetét.

 

Talán nem is olyan rossz ötlet ez a panasziroda.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Magyar Eszter
Szerző Magyar Eszter 41 Írás
Szeretnék bemutatkozni, Magyar Eszter vagyok. Az íráshoz való vonzódásom elég régre nyúlik vissza, az iskolában, a matematika mellett a magyar nyelv és irodalom volt a kedvenc tantárgyam. Tinédzserként, a „mi szeretnék lenni” listán újságíró is szerepelt, a piaci kofa, hegedű művész, ápolónő, nyomozó, házvezetőnő mellett. Ebből az időszakból versek és egy négy felvonásos színdarab, melynek végére mindenki meghal, maradhatott volna fenn, azonban sok más halhatatlannal együtt ezek a művek is eltűntek. Fiatalon férjhez mentem, gyerekeim születtek, a munka, a háztartás mellett ekkor már az olvasásra sem nagyon maradt időm. Mikor már harmadik gyermekem is átlépett a tinédzserkor második felébe, egy baráti levelezés nyomán kezdtem újra írással foglalkozni. Mindez 2007-ben történt, három évvel később pedig már önálló kötetet jelentettünk meg, melyben idősebbik fiam két alkotása is szerepelt. Nyitott szemmel járok a világban, szeretem az embereket, érdekel a sorsuk. Sokszor vadidegenek megszólítanak, illetve az utcán, bárhol, bármikor könnyen teremtek kapcsolatot, pillanatok alatt együtt nevetek, vagy szomorkodom embertársaimmal. Érzéseimet, gondolataimat, a körülöttem lévő világról szóló véleményemet kis történetekbe foglalva osztom meg olvasóimmal.