Gősi Vali : Nem sejtettem

Illusztráció: Eifert János, Anyám keze

 

 

 

Ültünk az estben, mély, sűrű csendben
búcsúzott éppen lopva a nyár.
Szelíden kutató szemmel nézett
hosszan az égre, s vissza rám anyám.
 
Kezét szorosan ölébe zárta,
és átmelegített a gondolat:
megpihent végre, végre, a drága…!
Micsoda ritka, boldog pillanat…!
 
De mintha valamit titkolt volna:
fájdalom-gyötört ujjait talán,
vagy a bánat-mély barázdákat
 
görcsös kézfején és homlokán…?
Még nem sejtettem: csillagfény járta
halálos táncát a szembogarán.

Legutóbb szerkesztette - Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 284 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/