Kozák Mari : Csak játszom…

 

 


…mert fáztam a télben
hát embernek hittem magam
az álmaimat átkaroltam
s minden hópihét
ujjam hegyére illesztve
vesztem el a kegyetlen
jeges-télbe’.

…mert jártam a nyárba’
és viharral táncoltam
a szelet kértem
ma hagyjon magamra
ágak közt ébredve
a hajnalt ölem mélyére rejtve
vágytam az életre.

…mert hittem az ősz
vállamon ébredő sóhaját
s színes virágot fésülve
lépteim nyomába
esőt sírtam fázós reggelen
te ott voltál mellettem
mennyit nevettem.

…mert féltem a tavaszt
hisz mindig magamra hagyott
ajkamról a szó
a félénk mosollyal elfutott
fény nélkül ébredtek
s feküdtek egyedül a napok
csak játszom
hogy az álmod vagyok.

Legutóbb szerkesztette - Kozák Mari
Szerző Kozák Mari 119 Írás
Kozák Mari vagyok, tanító. Ma már csak olyan öreg tanító. Az évek elteltek és nyugdíjba vonultam. Egy kis városban élek, közel a megyeszékhelyhez, Debrecenhez. A városom, ahol éltem és tanítottam, és ahol ma is élek, Biharkeresztes. Három gyermekem van, két lány és egy fiú. Valójában, már felnőttek és ketten a maguk útján járnak, csak a fiam van még a közelemben, Ő még egyetemista. Már fiatal koromban is nagyon szerettem olvasni, és persze írogatni is. Korai próbálkozások voltak, de hittem, hogy szép és jó, amit teszek. Fiatalon kezdtem el tanítani, a gyermekek szeretete benne volt a génjeimben, hiszen ezt tanultam anyámtól is, aki óvott és védett minket mindentől. Az évek során, hivatásommá vált a munkám, örültem, minden kis sikernek, ami a gyerekekkel összeköthetett. Nekem a tanítás mindig örömet szerzett, soha nem volt teher és nyűg. Azt hiszem, igazi falusi tanító voltam. Vagy tíz évvel ezelőtt, becsempésztem az olvasás órákra a saját meséimet és gyermekeknek szóló verseimet, és boldogan tapasztaltam, hogy szeretik kis tanítványaim. Egyre többet és többször írtam nekik, hálás hallgatóim lettek, és nagyon közel kerültek szívemhez. Aztán később már más versek akartak kikérezkedni, onnan legbelülről és én engedtem is, hogy jöjjenek. Azóta, ha valamit látok, vagy érzek, ha bánt az élet vagy éppen örülök valaminek, ha tehetem, leírom érzéseimet. Szeretem a szépet és a szépséget, a szívnek és a szívhez szólót. Talán a verseim is a szépséget juttatják el az emberekhez.