Nagy L Éva : Gomba mese

 

 

Egyszer künn az erdőn jártam,                 

gondold csak el, hogy mit láttam:                   

óriási piros gombát,

nyújtogatta fehér nyakát.

 

Nyílt gombánknak nagy kalapja,

kicsi ajtó volt ám rajta.

A gombában egy anyóka,

félrebillent őszes kontya.

 

Kötögetett az anyóka,

mellette egy pici róka.

Villámgyorsan járt a keze,

róka kézben volt egy kefe.

 

A kefével suviszkolta

cipőjét, mert bepiszkolta.

Így éltek ők nyáron, télen,

gombalakban, künn a réten.     

 

Amíg én ott nézelődtem,

bagoly repült el felettem.

Forgatta nagy, kerek szemét,

nem látott még ily eseményt.

 

Majd ha künn jársz tarka réten,

eszedbe jut, mit meséltem.

Keresd meg a piros gombát,

 ott nyújtja ő karcsú nyakát.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:21 :: Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával