Kárpátok ormai,
oltára hazámnak,
Kettétört határkő,
állnak a végvárak,
Kezemben kard és toll,
szívemben a bánat,
Bármerre indulok,
megcsonkult gyalázat.
Nagyapánk itt nőtt fel,
nem ment el sehova,
Hazáját szerette,
mégis az elhagyta,
Nem kérdezték tőle,
hol legyen a határ?
Hogy akar beszélni,
milyen állampolgár?
Nagyapánk lelke él,
ma is itt van velem,
Erő, hűség, remény,
amit adott nekem,
Hová is mehetnék,
ez az én otthonom,
Kezemben kard és toll,
Amíg bírom, tartom.
Búsuló hegyekre,
fenyőfák vigyáznak,
Nagyapánk álmait,
mesélik egymásnak,
Könnyeit hordozzák,
völgyek közt patakok,
A széllel üzennek,
vagyunk még magyarok!
Legutóbbi módosítás: 2013.12.17. @ 20:13 :: Thököly Vajk