Radnai Istvánnak
csigaházak nyirkos utak mentén
lestrapált emlékképek között
fényárban úsznak az álmok
csalóka örömök és vándorok
szitál az Idő
a szív kifolyik medrébe zárja
a keserű ébredést a vidám
nevetéseket és minden ócska
örömét a hétköznapoknak
csak az esték puha csendjét
csak a lépések ütemes koppanását
csak azt tudjuk megszámolni
ahol nincsen fájdalom sem láz
szitál az Idő
rostáján kipergünk a fényre
Legutóbbi módosítás: 2013.12.17. @ 18:27 :: nemojano