Az álmok a magasba törnek.
Szétesett tükörként érnek földet.
A szilánkok létünk élére állnak,
És bús haláltáncot járnak.
A föld szenved élük alatt,
El?ássák a századokat.
Emlékek serege feltámad,
Tükörképükkel táncolnak.
Jön az éj, a némán daloló,
A nászra csillagokat szóró.
A Tükör és az Emlék egy pár,
Mindig gondolatokban jár.
Nem vagy más, egy virág,
Az Emlék-Tükör körbeáll.
Megrettensz, magadat látod,
Hulló szirmaidban találod sírod.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.19. @ 22:40 :: Végh Szimonetta