Már mindegy merre hová sodor a szél,
csak el innen mert megfojt ez a város.
De itt születtem, s még nekem mesél,
ha zsong az éjjel és a bérházak falához
lapul lomha árnyam, tán' itthon vagyok.
Hogy vágyom ezt a szót amely eltakar,
nem érdekel gúnyos kacaj amit kapok,
s fáradt angyalok csókja ajkamba mar.
Menni-menni kéne vagy csak meghalni,
nehéz függönyök mögött ha láz gyötör.
Esküszöm próbáltam a kockán csalni,
létem volt a tét, most mindent elsöpör,
a csontos ujjú vád, hogy itt maradtam,
és remélem kaptam néhány pillanatot.
Mert a perg? üres oldalakon hagytam,
mi kincsem volt, egy sápadó csillagot.
Ha újra gurítunk legyen fényl? gyöngy,
üveg göröngy amint deszkámra pereg.
Lila csuhások kántáló száján a közöny,
legalább majd az anyanyelvemen lebeg.
