2008. XII.18-án kellemes élményben volt részük a Doba-i gyerekeknek, hisz a kezükben tarthatták, megcsodálhatták “könyvüket”, amelyben az általuk îrt csodálatos versikék, îrások bújtak el.
Köszönet ezért a meglepetésért els?sorban Verzár Évának, hisz ?volt az a személy aki legel?ször nyitotta meg számunkra a Héttorony kapuját, és ?az, aki eddig és most is támogat, bátorît.
Meg szeretnénk köszönni továbbra, de nem utolsó sorban a Héttorony Lakóinak a határtalan szeretetet, valamint azt, hogy besegîtettek, hogy ez a könyv megjelenhessen.
Hálásak vagyunk a kedves, biztató szavakért, s reméljük, hogy még “sokáig fogunk találkozni” a Héttorony Falai között.
Kîvánunk Dobáról szeretetben gazdag, boldog, áldott KARÁCSONYT !
Décsi Abigél írása
Ez a „történet" nagyon régen esett meg. Én akkoriban fejeztem be a szakácsiskolát amikor Mátyás király éppen szakácsot keresett az udvarba. Így történt, hogy elmentem az udvarba, ahol meghirdették a f?z?próbát. Nagyon izgultam, hiszen annyi jelentkez? volt, mint réten a f?szál. De bíztam abban, hogy Mátyás király igazságosan ítél. Elkunyeráltam öreganyám fiatal libáját, s így indultam fel a királyi udvarba. Azért vittem magammal a fiatal libát, hogy biztos legyek a jó alapanyagokban.
Kora reggel elkezd?dött a nagy sütés-f?zés. Én is nekiláttam a nagy feladatnak.
Els? fogás: húsleves a fiatal libából, sokféle zöldséggel. Második fogás: csülök sütve. Az édesség: mézes kenyér fügével, szilvával és mandulával.
Mire megjelent a király és a királyné, hogy véleményt mondjanak, én már nagyon fáradt voltam. A kóstolás soha véget nem akart érni. Végre Mátyás király hivatott, hogy megmondja, én vagyok az új szakácsa. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Nagyon örültem.
Els? munkanapomat nem felejtem el soha. Rosszul indult a reggel. Korán keltem, hogy idejében legyen étel az asztalon. De úgy látszott, hogy más még korábban kelt.
Az öreg szakács ott zsörtöl?dött a konyhában: „Na ezek a fiatalok…"
,,Jó reggelt!" – köszöntem. Erre felém fordult, majd sorolta: vaj, tojás, szalonna, tea tej…, az asztalon tálalva. S sorolta-sorolta, hogy mire elmondta a végét, elfelejtettem az elejét. Láttam, hogy dühös reám, de nem én tehetek arról, hogy ? megöregedett és Mátyás király nyugdíjba küldte. Vettem egy nagy leveg?t, majd összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem az öreget, hogy mit javasol ebédre. Egy kicsit gondolkodott, majd ezt mondta:
– F?zz paradicsomlevest, majd sült csirkét krumplival! Nem kell valami nagy hókuszpókot csinálni, a király egyszer? ember. – Az öreg szakács közben huncutul mosolygott reám.
Megfogadtam az öreg szakács javaslatát, majd nekiláttam a f?zésnek. Mikor elkészült, megkóstoltam az étkeket, s nagyon büszke voltam magamra, de mindenképpen a király dicséretét akartam hallani.
Szépen megterítettem, majd megérkezett a király és a királyné. Helyet foglaltak az asztalnál. Én nagy büszkén lépdeltem a paradicsomlevessel az asztalhoz. Letettem a középre. Ekkor ért a nagy meglepetés.
A király arcát piros pír futotta be, és azt kérdezte:
– Ez meg mi?
– Ez paradicsomleves – feleltem nyugodtan.
A királyné nevetett, s csak nevetett, úgy, hogy nem tudott megszólalni. Én egyik lábamról a másikra álltam, s azon töprengtem, mit rontottam el. Nem kellett sokat gondolkoznom, mert megszólalt a király:
– Honnan jött az ötlet a paradicsomlevesr?l?
Elmondtam, hogy az öreg szakács tanácsolta nekem. Ekkor nagy csend lett. Arra vártam, hogy mikor mondja a király: "Le is út, fel is út!"
De fölállt az asztaltól, megfogta a vállam, és ezt mondta:
– Lányom, Mátyás király egy tányér paradicsomlevest sem eszik, mert nem szereti, ezt jegyezd meg!
Majd visszaült és azt mondta, hogy jöhet a második fogás.
Sokáig szolgáltam Mátyás királyt, de a paradicsomleves nem került soha többé az étlapra.
Szatmári Szénia verse
Tavaszodik, jaj de jó,
Kinyilnak a virágok,
Csiripelnek a madarak,
Vidáman kisüt a nap.
MEZEY MÁÃ???RIA- ORSOLYA – III. osztályos tanuló verse, DOBA
Nyilik már a szép ibolya,
a bimbója is lila.
De a fehér is nyilhat,
a derült, kék ég alatt.
MEZEY DOROTTYA – IV. osztályos tanuló verse, DOBA
Tavasszal felébred a természet,
El sem tudod képzelni az egészet.
Visszajönnek a vidám madarak,
S kibújnak a virágok ,de álmosak.
El?ször a hóvirág,
S utána a tulipán.
Kibújnak a föld alól,
A nagyon hideg hó alól.
LADÁÃ???NYI BEATRIX verse -IV. osztályos tanuló,
DOBA
Tavaszodik végre már,
Várta ezt a kismadár.
A fák virágba borulnak,
A madarak fészket raknak.
A gyerekek a réten játszadoznak,
Az anyukáknak koszorút fonnak.
A patakban a viz csörgedezik,
A halacska szépen ugrándozik.
Mihály Lehel verse – III. osztályos tanuló
Doba
A tavasz
Aranyos kisbárány játszik,
Domb tetején futkorászik,
Örül,hogy itt van április,
Ugye nagyon örülsz te is?
Virágos az egész rét,
Ilyen szép már nem volt rég,
Gyerekcsoport ott játszik,
S a szép virágot szedik.
Brungelné Kálmán Mária – A fény
,,A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani,,
2008.május 4-én felejthetetlen élményben volt részük a DOBAI ÁLTALÁNOS ISKOLA tanulóinak, hisz iró-olvasó találkozó volt Varga Domokos Györggyel, amellyel egyid?ben megalakult a Fittyfirity baráti kör is.
Köszönet a Héttorony lakóinak a barátságért, bizalomért, a sok ajándékért, s a ,,lángért,, amit kaptunk.
,,Egy lángot adok, ápold, add tovább
És gondozd hiven…,,
Hiszem, és remélem, hogy a tanulók ápolni és saját tehetségük szerint gazdagitni fogják a magyar irodalmat.
Csapó Szilárd – IV. osztályos tanuló verse –
Doba
Tavaszodik
Tavaszodik, jaj de jó,
Olvad már a hideg hó,
Rügyet bontanak a fák,
Visszatérnek a vidám madárkák.
Énekelnek és csicseregnek,
A fészkükben üldögélnek,
Nézegetik, javitgatják,
A világot csodálgatják.
Décsi Abigél verse
Décsi Abigél -IV. osztályos tanuló
Doba, Szilágy megye,Románia
Bodri kutya
Bodri kutya zithromax online
egy okos kutya,
követ engem
mindenhova.
Bodri kutya
szép kis kutya,
aki mindig
szalad és ugat.
Szeme csillog,
nyelve piros,
hosszú füle
nagyon csinos.
