Ez a „történet" nagyon régen esett meg. Én akkoriban fejeztem be a szakácsiskolát amikor Mátyás király éppen szakácsot keresett az udvarba. Így történt, hogy elmentem az udvarba, ahol meghirdették a f?z?próbát. Nagyon izgultam, hiszen annyi jelentkez? volt, mint réten a f?szál. De bíztam abban, hogy Mátyás király igazságosan ítél. Elkunyeráltam öreganyám fiatal libáját, s így indultam fel a királyi udvarba. Azért vittem magammal a fiatal libát, hogy biztos legyek a jó alapanyagokban.
Kora reggel elkezd?dött a nagy sütés-f?zés. Én is nekiláttam a nagy feladatnak.
Els? fogás: húsleves a fiatal libából, sokféle zöldséggel. Második fogás: csülök sütve. Az édesség: mézes kenyér fügével, szilvával és mandulával.
Mire megjelent a király és a királyné, hogy véleményt mondjanak, én már nagyon fáradt voltam. A kóstolás soha véget nem akart érni. Végre Mátyás király hivatott, hogy megmondja, én vagyok az új szakácsa. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Nagyon örültem.
Els? munkanapomat nem felejtem el soha. Rosszul indult a reggel. Korán keltem, hogy idejében legyen étel az asztalon. De úgy látszott, hogy más még korábban kelt.
Az öreg szakács ott zsörtöl?dött a konyhában: „Na ezek a fiatalok…"
,,Jó reggelt!" – köszöntem. Erre felém fordult, majd sorolta: vaj, tojás, szalonna, tea tej…, az asztalon tálalva. S sorolta-sorolta, hogy mire elmondta a végét, elfelejtettem az elejét. Láttam, hogy dühös reám, de nem én tehetek arról, hogy ? megöregedett és Mátyás király nyugdíjba küldte. Vettem egy nagy leveg?t, majd összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem az öreget, hogy mit javasol ebédre. Egy kicsit gondolkodott, majd ezt mondta:
– F?zz paradicsomlevest, majd sült csirkét krumplival! Nem kell valami nagy hókuszpókot csinálni, a király egyszer? ember. – Az öreg szakács közben huncutul mosolygott reám.
Megfogadtam az öreg szakács javaslatát, majd nekiláttam a f?zésnek. Mikor elkészült, megkóstoltam az étkeket, s nagyon büszke voltam magamra, de mindenképpen a király dicséretét akartam hallani.
Szépen megterítettem, majd megérkezett a király és a királyné. Helyet foglaltak az asztalnál. Én nagy büszkén lépdeltem a paradicsomlevessel az asztalhoz. Letettem a középre. Ekkor ért a nagy meglepetés.
A király arcát piros pír futotta be, és azt kérdezte:
– Ez meg mi?
– Ez paradicsomleves – feleltem nyugodtan.
A királyné nevetett, s csak nevetett, úgy, hogy nem tudott megszólalni. Én egyik lábamról a másikra álltam, s azon töprengtem, mit rontottam el. Nem kellett sokat gondolkoznom, mert megszólalt a király:
– Honnan jött az ötlet a paradicsomlevesr?l?
Elmondtam, hogy az öreg szakács tanácsolta nekem. Ekkor nagy csend lett. Arra vártam, hogy mikor mondja a király: "Le is út, fel is út!"
De fölállt az asztaltól, megfogta a vállam, és ezt mondta:
– Lányom, Mátyás király egy tányér paradicsomlevest sem eszik, mert nem szereti, ezt jegyezd meg!
Majd visszaült és azt mondta, hogy jöhet a második fogás.
Sokáig szolgáltam Mátyás királyt, de a paradicsomleves nem került soha többé az étlapra.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:24 :: jutka
