Seben Karolina : Kivégzés

ÁÃ???lmatlanul, zaklatottan feküdtem
a viharos zajok lepte éjben
Sírva könyörögtem a sötét éjszakának,
hogy borítsa rám titokzatos, puha szárnyait
és ringasson elââ?¬Â¦ de nem jött.

Álmatlanul, zaklatottan feküdtem

a viharos zajok lepte éjben

Sírva könyörögtem a sötét éjszakának,

hogy borítsa rám titokzatos, puha szárnyait

és ringasson el… de nem jött.

Az egyre er?söd? széllökések majdnem

betörték lelkem ablakát

Kint zúgott a vihar, üvöltött, zokogott

az es?, és nyugtalanul hajlongtak az ágak

Az üveg a keretben megremegett,

már majdnem behódolva a szélnek

Én mégis nyugodt maradtam, pedig

rossz érzés volt, nehéz

Minden újabb dörömbölés kitépett egy

darabot a bátorságomból, s talán a lelkemb?l is

Az éjszaka lassan kivégzésére várt

A hajnal zajos piros léptei a bitóhoz kísérték

 És én még mindig álmatlanul, egyre

zaklatottabban figyeltem a vérvörös

kivégzést. 

Legutóbb szerkesztette - Seben Karolina