Placskó Lajos : Újra csak haikuk

*

Szemem világa

 

Vakká legyek, ha

éltem úgy kívánja, de

Te vezess akkor!

 

Jönnek!

 

Ajtót, lelket tár

Ki a szeretet, mikor

Gyermeked várod.

 

Avarszag

 

Kesernyés avar

Illata száll most az erdőre

Zivatar végén

 

Nő már!

 

Tölgyerdő lehel

Pára vattát. Nap szívja

Nő már a gomba!

Legutóbb szerkesztette - Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.