Lucskai Vincze : Fájdalom

memento ködbe veszett városokért-
kopjafa vers


testünket
szétszaggatta
álnok
szeszély
mélyen
pislákol
dacos
remény

fájdalmam
feljajdul
ha könnyet
fakaszt
az enyészet

ködbe vész
büszke bérc
múlt
hínáros
lápjában
él
minden
emlék

gyökerem
kápolnáját
lépteim
makacsul
tapossák
visszatérnek
szenvedni
e földre

ráborulni

és ott
hol a kereszt
áldón
áll
dacolva
a keleti széllel

zokogni
könnyek nélkül

remélve
hogy nem porladunk
tovább

Legutóbbi módosítás: 2008.06.06. @ 07:01 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...