Jószay Magdolna : A végén

Ha már nincs értelme,
a percek is lázadnak…

Ha már nincs értelme,
a percek is lázadnak,
mosolyhoz sincs kedve
a túl fáradt arcnak.
Esdekl? pillantás
kér hiába irgalmat,
s tétova kézfogás
leveg?ben marad…
félúton megáll,
mert rádöbben a lélek,
hogy már a kér? szó is
bezárt szívhez téved…
itt már nem játszik
a szánó könyörület,
k?fal veri vissza
a jeges h?vösséget.

Szavam kifordítva
hull a lábad elé,
mint útban lév? k?be,
rúgsz jó nagyot belé…

Legutóbbi módosítás: 2008.06.06. @ 07:15 :: Jószay Magdolna
Szerző Jószay Magdolna 210 Írás
Nyomdász voltam sokáig, jelenleg kiadóban dolgozom szerkesztő-tördelő-korrektorként. Nagyon szeretem a verseket, magamat ösztönverselőnek mondanám, ugyanúgy előfordulnak szabad- és prózaversek nálam, mint versszerű gondolatok, rímesebb versformák. Témáim főleg emberi érzésekről, emberi kapcsolatokon való meditálásokról, de természetről, családomról, macskáimról ugyanúgy szólhatnak. Egy könyvem jelent meg, Aranygondolatok címen, mely saját eddigi életem olvasmányainak zöméből kézzel kiírt - eddig még más által ki nem gyűjtött - majd nyilván beszedett, betördelt gondolatok gyűjteménye. Az Index Fórumon van Gyöngyszemek, kavicsok, aranygondolatok c. irodalmi topikom, melyet 1 éve nyitottam Bűvössárkány nicknéven. Amatőrként verselek, azt tartom, könnyebb elviselni örömet, bánatot, fájdalmat, tragédiát, ha ezeket az érzéseket kiírjuk magunkból.