Elcsendesedve
Hátam vén fának
Támasztom. Arcom nap süti.
Lelkem Istené.
Lányaimnak
Tükörben látod:
Mosolyom szemetekbe
Loptam örökre.
Kérdés
Megállsz-e egy kő
Előtt, hogy megsimítsd és
Csodáld alakját?
Élet
Kezemből hűlt toll
Kerengve hull a földre.
Éltem is ennyi!
Láz
Ereimben vér
Süvít, láz éget. Kezed
Hősére vágyom!
Nemzedékek
Gyermekem sorsa
Homlokom ránca. Ahogy
Apámé voltam én.
Születés
Hajnali párát
Lehel a hegy. Majd fölé,
Mint felhő lebben.
Szendergés
Éj anyám csillag
Mintás bársony leple rám
Borul. Álomszép!
Pillanat
Mint egy illatos
Pille hull le a földre
A rózsaszirom.
Intés
János bogarat
Meg ne ölj! Mert Isten fénye
Alszik ki vele.
Rajtakapottan
Ajkam ajkadra
Hajolt s a Hold lesett
A szemérmetlen.
Álmodtam
Az est árnya a
Csend lebbent szobámba és
Lágyan betakart.
A sötét piktor
Az est korommal
Fest. Holdsugárral fényt ad
A lényegesnek.
Titkolt vágy
Az ég széléről
Huncut csillag int, kacsint,
Kalandra csábít.
Szellőrózsa
Szellőrózsa leng,
Szirma kereng a szélben.
Alá hóként hull.
Álarcok
Vidámság, humor,
Vicc fedi lelkem, arcom.
Ne lásd, ami fáj!
Emesémnek
Tollam fekete
Gyöngyöket sír a papírra.
Hiányod fáj így!
Vis vitalis
Mosolyod éltet,
Erőt ad. Vajon kitart,
Míg újra látlak?
Majd
Létem — mint évek,
Percekké — porrá, magam
Emlékké válok.
Pirkad
Fényt idézőn éj
Múlik. Ragyogást ígér
a pirók hangja.
Hangulat
Madár dalol és
Lomb susog, mégis a csend
Az úr az erdőn!
Ajándék
Mi jót tehettem,
Hogy oly szépet kaptam az
Úrtól, mint Te vagy?
Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Placskó Lajos
