Koosán Ildikó : Reménytelenül

 

Reménytelenül

Koosán Ildikó




messzi útról tér meg így a gyermek

akit a gondok végül hazavernek

tán jut kenyér neki ott, fél adag

és beszélhet a máskor hallgatag

nevesincs szegény


aki agonizál már a lét peremén

többre vinni tudja nincs remény

akit mint oszlopot földbe vernek

akinek világnyi dolgok mennek

át eres kezén


asztala, széke otthon, meg ágya

nyithatna ajtót a tisztaszobába

álmában, mikor az Édes tűnik elé

cipót szel mint régen hatfelé

bár nincs kinek


álmodozhat, az albérletsarok

magányát hogy megossza ott

s képzeletben úgy szökik haza

mint kit cinkosa, a zajgó éjszaka

küld lopni új hitet





 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 940 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.