SZEREPLŐK:
Hófehérke
Királyfi
Monília, a gonosz mostoha
Szende, az álmodozó
Szundi, az éjjeliőr
Hapci, a csöbörből-vödörbe
Kuka, a buta kukta
Vidor, a csavargó
Morgó, a favágó
Tudor, a prof
Prológus
/ Vidor mint vándorköpenyes Narrátor, gitározva énekel /
VIDOR Hallgassátok, mit mesélek!
Törpékről szól e történet…
Egy-két-há-négy-öt-hat-hétről!
Nektek mondom első kézből!
A mesének sava-borsát
a szereplők maguk hozzák,
akik óvják Hófehérkét!
Soroljuk fel a hét törpét!
Hapci, Kuka, morgó, Tudor!
Szende, Szundi és a Vidor!
Az ám! De hová fér el ennyi törpe?
Pincébe vagy háztetőre?
Játszótérre, mászókára?
Vagy egy elképzelt szobába?
Rajta, gyorsan, segítsetek!
Rendezzük át a székeket!
Jön is már az első törpe!
Fáradtságtól elgyötörve…
/ Narrátor el /
Első felvonás
/ Kuka jön /
KUKA Tudom, tudom… Nem szép dolog,
hogy elkenődve így szipogok.
De, ha nem lehetek bajnok,
akkor csak a bajnak vagyok…
Mert…
Azt mondják a nagyokosok,
hogy én mindig melléfogok,
s hetet-havat hordok össze…
Ráadásul fülem görbe…
Kezem suta, lábam kurta…
Hüpp-hüpp! Áááá, és…
Úgy csúfolnak… Kuka-kukta!
Pedig nem tettem rossz fát a tűzre…
Inkább… Meglocsoltam. Olajjal!
Hogy a bűzt elűzze!
S az ebédet, mi szénné égett…
Kidobták evégett… S engem is!
Világgá megyek!
/ bebújik az ágy alá, cipője kilóg /
Elbujdosok! Nem szólok és ti se szóljatok!
Punk-tum!… Itt se vagyok!
/ Szundi jön, kezében kikapcsolt viharlámpás, nagyot ásít /
SZUNDI Ááááááááá! Mááháláámááá, hála Égnek!
Valaháááára hazaérek!
Vár a puha-pihe párna! Hosszú volt az Éj, hiábaaaa!
Nyugodt percek, órák jönnek!
Ez kell az éjjeli őrnek!
… Bevágom a szundi-bundit!
/ leül az ágy végébe, Kuka cipőfűzőjét oldozza ki /
Nini! Valaki bebújt itt!… Az ágyam aláááá!
KUKA Beeeee!
SZUNDI Tehén? Birka?!… Vagy egy kos?
KUKA Neheeem!
SZUNDI Gyere elő, te nagyokos!…
Vagy inkább…. Tulok!
KUKA Attól jobban megbutulok!
SZUNDI Háromig szááámolok… Addig…
Gyere előhhhh! (lefekszik)
Eeeegy!… (hortyant egyet) …
Kettőőőh! (elalszik)
/ Morgó fejszéstül jön, jókora tuskót cipel; Kuka épp kászálódik az ágy alól, nyöszörög /
MORGÓ Már megint… Mi folyik e házban?!
KUKA Csak én vagyok… Bemásztam.
SZUNDI … Khrrrrr!…. Hááárom !
MORGÓ Azt látom!… Tán beszorultál?
Mért nem maradsz nyugton?
KUKA Hüpp-hüpp-hüpp!
MORGÓ Mi van?… Megkukultál?
És egyébként…
Mit keres itthon egy ilyen mihaszna,
ki állandóan az egeret itatja?!
/ Tudor jön, kezében óriási avítt kalendár-lexikon /
TUDOR Egér, egér… Rágcsáló!
Fehér egér, törpe egér,
Mickey-egér, közönséges egér, ugróegér…
Templom egere, hehehe !
Egérmadár !!!
MORGÓ Olyan nincs is, te szamár!
Vagy egér, vagy madár!
TUDOR Mért ne lenne, te dörmögő medve!
MORGÓ Mert nincs és kész!
TUDOR Inkább az ész… Hiányzik!
Például: halfarkas is van!
Csak tovább kell lapozni a rablósirályig!
/ Kuka gyorsan felpattan /
KUKA Micsodaaa?!… Rabló a királyig?
Hjúúúúj! Gyorsan…
/ Morgó elkapja a grabancát /
MORGÓ Itt maradsz, te süketfajd!
Már félrehallasz?!
/ ajtón kopogtatnak, Vidor somfordál be /
TUDOR Ááá!… Nézzétek, ki van itt! Hohóóó!
MORGÓ Egy utolsó csavargó!
(félre)
TUDOR Kilencszázkilencven kilenc meg egy éve nem láttalak,
te elveszett fekete bárány!
VIDOR Inkább fakutya, Tudor!
Kinek arcáról soha sem hervad le a vigyor!
MORGÓ És aki mindenből minduntalan tréfát csihol!
VIDOR Ne haragudj, Morgó! De móka nélkül?
Nem élet az Élet!… És nem tehetek róla,
ha olykor nem érted az élcet!
TUDOR Ne bölcselkedj, Vidor! Még elveszed kenyerem’!
Pedig gondolataimnál nincsen más egyebem.
VIDOR No, meg az egyetem!
KUKA És a virágegyetem!
TUDOR Nem virág az, te pupák!…
Világ az az iskola, amiben a földi Élet a csoda!
És az mindenkié!
/ Vidor a háta mögül elővesz egy csomagot /
VIDOR Ez pedig Morgóé…
Naaa! Szülinapodra hoztam!
MORGÓ Nekeeem?… Szülinapomra?
De ilyet? Tőled?… Ez engem hogy’ illet?
Biztos… Megint… Valami móka!
TUDOR Bontsd ki már!… Nincs benne bomba!
MORGÓ Csak azt ne hidd! Nem mehetsz biztosra!
/ kicsomagolja a díszes barokk nyeles tükröt, amire piros „smile-t” rajzoltak /
KUKA Hát ezt hol vetted? Találtad?
VIDOR Ááá, dehogy!… Kitartó vadászat,
(súgva) mondhatnám: lesben álláseredménye!…
De ez csak egy része!…
Az erdőben fa odvába’ van a többi… Kincsesláda!
KUKA Hurrá, hurrá! Kincsek!…
Ó, de jóóó!… Segítsek?
/ Vidor betapasztja a száját /
VIDOR Ne szólj senkinek!
KUKA Jó!… Kuka maradok!
MOGÓ Hááát!… Igazán… Nem is tudom.
Azok után hogy köszönjem…
Zavarában az ember könnyen téblábol…
VIDOR Pedig ez a királyi palotából való pompás darab!
/ Tudor közben az ajtónál /
TUDOR Várjatok! Valaki erre szalad!
Ha nem tévedek, Szende az!
SZENDE Képzeljétek!… Kincsre!… Párját ritkítóra…
(lihegve) Leltem…Bent… A sűrű vadonban!
KUKA&VIDOR Valóban?!
SZENDE Igen! De egy kegyetlen szolga…
Elrabolta szemem elől,
mielőtt bármit tehettem volna!
VIDOR Nem csak álmodsz róla?
SZENDE Nem kötöm – mint máskor, az orrodra!
De ti, ez egyszer… Mért nem hisztek nekem?
MORGÓ Mert az álmodozás az élet megrontója!
SZENDE De hisz két szememmel láttam!
KUKA Benne volt egy fában?
SZENDE Dehogy!… A tisztáson állva
szedte a füveket, szirmokat kosárba!
VIDOR Akkor nem a kincsesláda!
SZENDE Pillantása rabul ejtett, érzem!
És a szívem rejtekében
eddig csak szunnyadozott vérem…
De most pezseg! Mint pohárban a bor!
A tűz… Lelkem mélyéig hatol!
Óh, termetre karcsú, törékeny virágszál!
MIND Bravó, bravó! Micsoda költő…!
VIDOR Veszett el benned…
MORGÓ Igazán, igazán… Szembeötlő kezdet!
SZENDE Még nincs vége, hibáztál!
MIND Halljuk, halljuk!
SZENDE Szóval…
Óh, termetre karcsú, törékeny virágszál!
Szebb vagy te minden… Csillagsugárnál!
/ megtapsolják; Szundi felülvén dörzsölgeti a csipáit /
SZUNDI Mi az? Csillagok? Hol vagyok?
Hol az a lámpás?!… Még elkések!
TUDOR Mi bajod, ily fényes nappal,
te csámpás kísértet?
Ki az ágyból és ne lármázz!
A nemjóját!
MIND Meg kell keresnünk azt a lánykát,
és az elrablóját!
SZUNDI Micsodaaa?… Még hogy ééén?!
Alszom, hagyjatok békén!
/ a törpék az ágyat megragadják… /
MIND Egy, kettő, háááá-rom! (kiborítják)
SZUNDI Mért tettétek ezt velem? Miért?…
MIND Mert mindenki egyért és egy mindenkiért!
TUDOR Sorakozóóóó!
Hol van Hapci, hol kujtorog?
Ki vele!… Elmúlt a hangotok?
MORGÓ Vidorral ment… De hogy hová?
KUKA Még tegnap este.
Azóta senki sem kereste!
TUDOR Igaz ez?… No!… És mi végre?
(Vidorhoz) Netán… Törpék szégyenére?
VIDOR Lehet, kelepcében rekedt…
De remélem, nagy baja nem eshetett.
TUDOR Pedig… Hm! Előfordul olykor-olykor.
Majd meglátjuk, kin csattan az ostor!
Most pedig… Indulás!
Egy-két-há, és!
MIND „Erdőt kerül a hét törpe,
fel a hegyre, le a völgybe!
Néhanapján körbe-körbe…
Lássuk, mi sül ki belőle!”
TUDOR Semmi jó!… Nóta állj!
Hatan vagyunk!
MIND „Erdőt kerül a hat törpe,
fel a hegyre, le a völgybe!
Néhanapján körbe-körbe
játszadozunk szembekötve!
Hej, hó, halihó!
Harsogjon az induló!
Hej, hó, halihó,
kedvünk míg kicsattanó!
Belébotlunk fűbe-fába!
Hol van az a szép leányka?
Hol sírdogál Szende hölgye?
Felkutatja a hét törpe!
Hej, hó, halihó!
Harsogjon az induló!
Hej, hó, halihó,
kedvünk míg kicsattanó!”
/ elmasíroznak; Hapci tüsszögve jön túlról /
HAPCI Bed vagyok fázva!…
Utolért a dátha átka!
Majdnem elkapott a strázsa!
Hapcííííh!
Egész éjjel
egy káposztás hordóban csücsültem!
Ha-ha-ha, hapcíííh
Várpincében!
Azt hiszem meghűltem
Hapcííííh!
Még ilyet?!… Hapcí!… Nem pipáltam!
Ki kell kúrálnom magam az ágyban!
… Ha kérdezik, nem vagyok itthon senkinek!
Ugye értitek! Hapcí!
Húhhh!… Tüsszentsetek helyettem is!
/ Monília jön, szaglász, szimatol /
MONÍLIA A nyomok egyenest ide vezetnek,
ha hihetek pápaszememnek…
Itt kell lennie a ládikómnak,
mit megkaparintottak az átkozottak!
/ Hapci a paplan alól /
HAPCI Ha-ha-hapcííí!
MONÍLIA Egészségedre!… Vagy mégse?!
Ejnye, mintha tüsszentettek volna!
Hallottátok?……………….. [ gyerekek: „Igeeeen!”]
Ki hallotta?………………… [gyerekek: „Én, én, én!”]
Náthás itt valaki?………… [gyerekek: „Neeem!”]
/ Hapci a kézzel-lábbal jelzi, hogy: igen! / [gyerekek: „Igeeen!”]
MONÍLIA Akkor megnyugodtam…
Semmi zaj, semmi nesz!
A láda sehol, de mi ez?
Valami belém akadt!
Úgy nézem,
egy nyél henyél a párna alatt!
Mi oly ismerős rajta, a ciráda!
Rajta, hátha…
Tiszta a levegő?
Óh, bárcsak tükröm kerülne elő!
/ Morgó tükrét rántja ki a párna alól /
HAPCI Hapcíh!
/ Monília úgy emeli a tükröt, mintha élne /
MONÍLIA No, megfáztál te is, kicsikém!
HAPCI Meglehet!
(vékonyan)
MONÍLIA Várj csak, lehelek rád egy kis meleget!
/ megtörülgeti /
Így ni!
Most pedig ideje, hogy Hófehérke után nézzek,
vajon a vadászom mit végzett?
„Tükröm-tükröm, mondd meg bátran,
ki a legszebb e világban?”
TÜKÖR Felséges úrnőm, tudd, hogy te vagy a világ szépe!
De mégis… Szebb náladnál a törékeny Hófehérke!
MONÍLIA Hooogy?!… Hogy mondtaaad?!
Él még az a fonnyadt virágszál?
Azt a fűzfa-szomorító kutyamindenségit!…
Mutasd, merre kószál?
TÜKÖR Bocsáss meg, de nem tehetem.
Magas láztól homályos lett fényem,
azaz tekintetem…
Hapcí!
Csak annyit tudok… Hapcí!…
Egyedül menekül!
MONÍLIA Sebaj! Csak érjünk haza!
Ott aztán előhalászom a vadászom’,
és addig tángálom, míg ki nem leheli,
e lányt hol s merre találom!
/ Monília a tükörrel el /
HAPCI Hófehérke? Ó, szegényke!
Veszélyben a király leánya!
Az egyetlen s a legszebb!
Minden hiába?…
Ó, micsoda bonyolult történet!
Hapcíh!…
Megyek, megkeresem a törpéket!
/ Hapci el /
Második felvonás
/ Hófehérke jön, kissé megtépázott ruhában /
HÓFEHÉRKE Milyen takaros szobácska!
Ki lehet gazdája?
Jó helyen járok?
A hét törpét keresem, a hét barátot!
Itt laknak?……………… [ gyerekek: „Igeeen!”]
Márpedig, ha… Ha a hét manó itt lakik…
Sok jó ember közt elférek, én leszek a nyolcadik!
Kimerültem…
A mostohám elzargatott.
Az erdőben félelemben
bujdostam át három napot!
Vadászra bízta életem, szívem járja át a tőre…
De míg egy patakból ivott, könnyen elszöktem előle…
Ruhám szakadt, csupa piszok…
Ki hisz engem királylánynak?
Ó, bár lennék büszke szarvas,
ki hegy-völgyön el nem fárad,
ki ismerhet minden ösvényt,
sűrű lomb a menedéke…
Olyan ágról szakadt vagyok,
nem királylány, Hófehérke!
/ Hófehérke sírdogálás közben elalszik a három összetolt ágyacskán /
/ a törpék kullognak be /
TUDOR Tudtam, hogy így lesz!
Szende, te csak álmokat kergetsz,
vagy holmi tündéreket!
És értük – az egész erdőt tűvéteszed!
SZENDE Nem tudom… Már nem tudok semmit,…
SZUNDI Alhattam volna reggeltől napestig!
(dörmögve)
SZENDE … csak azt, hogy nem élet az Élet többé!…
VIDOR Igaz, semmi sem tart… Csak a pillanat: Örökké!
TUDOR Nyugi… Lassan… Te csak hallgass!
HAPCI Hófehérke ha eltévedt, lehet, felfalta egy farkas…
MORGÓ Sületlen e tréfa… Bár aggódnál érte!
VIDOR Mi van veled, Kuka!
Te is szólj már végre!
KUKA Mi vagy te, apuka?
Szólok vagy hallgatok?
Ha nem él, egyre megy…
Annyi biztos,
a kudarc elvette kedvemet!
SZUNDI Annyi biztos… Nekem itt valami nem tetszik.
Úgy tűnik, az ágyamban valaki fekszik!
MIND Hol?
SZUNDI Az ágyamban!
KUKA Az enyémben is!
MORGÓ Az enyémben is!
VIDOR Az enyémben nem! Hi-hííí!
MORGÓ Ami sok, az sok! Borítsuk csak ki!
SZENDE Várjatok! Talán egy eltévedt vándor, ki elalszik bárhol…
SZUNDI Ha puha a fekhelye… Meglesem!
VIDOR Lehet, Csipkerózsa alszik nálunk személyesen?
KUKA Inkább halas kofa! Oly szutykos a gönce!
SZUNDI Oda az ágynemű!
KUKA Ki lesz, ki felköltse?
SZENDE Még ne! Alszik…
KUKA Mint a tej?
SZENDE Mint jászolban a bárány!
És arcának bőre színtiszta márvány!
TUDOR Márvány?
De hiszen akkor ő az!
SZUNDI Áááááá!… Ki?
TUDOR Hófehérke!
MORGÓ Hófehérke?
SZUNDI Hófehérkeee?
VIDOR Hófehérke!
SZENDE Ó, Hóóófehérke!
KUKA Hűűűű!… Tényleg!
HAPCI Hapcíh!… Igazat beszéltek!
TUDOR Psszt!… Még felriadhat!… Tessék!
HÓFEHÉRKE Ki az?… Ki szólít?… Ki ver fel?
MIND Szende! Szundi! Hapci! Tudor!
(egyenként) Morgó! Kuka!
És a Vidor!…
Szóval a hét törpe!
Se kevesebb, se több… Se!
Ha te vagy Hófehérke, kelj fel!
HÓFEHÉRKE Igen, én vagyok!
Még… Egy kicsit… Aludhatok?
MORGÓ Még csak az kéne! A mesének mikor lenne vége!
Azt mondom, húzzunk sorsot, vessünk számot!
De ébresszük fel ezt a…
MIND Lustaságot!
HAPCI Van egy ötletem!…
Ébresszük fel csöndesen!
„Hófehérke, kelj fel! Elröpült a reggel!
Hófehérke, kelj fel! Elröpült a reggel!”
MORGÓ Alszik, mint a tejfel…
TUDOR Próbáljuk meg közösen!
(gyerekekhez)
„Hófehérke, kelj fel!… Elröpült a reggel!”
Na, tudjátok? Raj-ta! Hadd szóljon!
„Hófehérke, kelj fel, elröpült a reggel!
Hófehérke, kelj fel, elröpült a reggel!”
Hangosabban!
„Hófehérke, kelj fel, elröpült a reggel!
Hófehérke, kelj fel, elröpült a reggel!”
HÓFEHÉRKE Jó, jó!… Jól van már!…
Ó, de egy tükröt kerítsetek,
miben megfésülködhetek!
MORGÓ Hol az az ajándék? Pedig ide tettem!
Valaki ellopta!
HAPCI Hapcíh!… Hihetetlen!
TUDOR Ezek szerint… Jártak itt azóta!
Hapci, nem tudsz róla?
Válaszolj, ne nézz ily ostobán!
HAPCI Mintha… Úgy rémlik… Tán…
Egy banya volt!
HÓFEHÉRKE Jaj!… Biztos a mostohám!
SZUNDI Áááh! Kizárt dolog!
Az úrnő egész éjjel kotyvasztott…
Aztán aludni tért!
Tudom, az ajtónál virrasztok!
VIDOR Még hogy te? Te álomszuszék!
Ott szutyorogtál a kincstárnál, és a fáklyáról
a sapkádra csorgott a viasz!
Így volt, Hapci?
/ Hapci bólogat /
SZUNDI Nem igaz!
HAPCI Pedig én is a közelben voltam!
Ott bújtam el egy eperfa hordóban!
És láttam, amint Vidor – arcán széles vigyorral –
oson el melletted a kincses ládikóval!
SZUNDI Mit locsogsz itt össze-vissza, te szamárkóros gyenge elme!
Hisz én vagyok az éber őrség legjobbika!
HAPCI No, ha igaz lenne! Az volna szerencse!
Csakhogy te ültél a hordón, én meg benne!
/ kis csetepaté, gyürkőzés egymással /
VIDOR Üsd, vágd, nem apád!
KUKA Szorítsd meg a derekát!
VIDOR Törjed le a botfülét!
HÓFEHÉRKE Mára ennyi épp elég!
Mondhatom, szép kis társaságba cseppentem!
Egyik a másiknak lopná ki a szemét!
És ebből a „torok-marok mást lebírok”-ból sem kérek!
Hát erről kell híresnek lennie a hét törpének?
KUKA Hááát… Izééé… Kis semmiség!
A szemeink épek, nem hiányoznak….
Ha mégis, akkor ezek… Itt egymással – és főleg velem!
Rendszerint kitolnak.
TUDOR Ó, nálunk nem családi vonás a torzsalkodás!
HAPCI A lopás pedig véletlen volt…
Minden bizonnyal. S a tolvaj vétlen!
HÓFEHÉRKE Ezt kétlem! Inkább a megszokás jele…
Kivétel, ha ez egyszer jót akart vele!
MIND Azt akarta, azt akarta! Morgónak van szülinapja!
KUKA Jaaa?!
HÓFEHÉRKE Akkor s végül… Szeretném látni, hogy a két fél kibékül!
KUKA Két fél? Az épp egy egész! Azzal már sokra mész!
VIDOR Csitt már, te félnótás zenész!
HAPCI Belátom… Kicsit elhibáztam. Nem teszem többször!
KUKA Semmiség, majd holnap. Négyszer is vagy ötször!
VIDOR Most pedig! Nézzük, megvan-e a láda?
TÖBBI Gyerünk! Egy-kettő, utána!
/ mind el /
HÓFEHÉRKE „Már azt hittem, hogy elveszek
a sűrű rengetegben.
Már azt hittem, hogy úgy halok,
nem siratnak engem.
Már azt hittem, nem láthatom
a szivárványok ívét.
Már azt hittem, nem kóstolom
meg az Élet ízét!
De lám, jött a pillanat,
s máris e csöpp fedél alatt
egy-két-há-négy-öt-hat-hét fős…
családom akadt!
És bár az Élet elszalad,
tudom, hogy ez a kis csapat,
az egy-két-há-négy-öt-hat-hét hős
barátom marad!”
/ közben Szende oldalról lopva figyeli a dalt /
HÓEHÉRKE Mi van veled, Szende? Nem tartottál velük?
SZENDE Inkább maradnék… Helyettük.
HÓFEHÉRKE Rendben… De tedd hasznossá magad!
Tessék, mert a piszoktól itt minden…
Minden összeragad!
SZENDE „Végre melletted vagyok,
én is takaríthatok!
Egy-két-há-négy-öt-hat-hétszer,
nem mondhatom ki elégszer…
HÓFEHÉRKE Áruld el, hogy most mit érzel!
SZENDE SZERELMES VAGYOK !”
HÓFEHÉRKE Micsoda vagy?
SZENDE Szerelmes.
HÓFEHÉRKE Mi az, hogy: szerelmes?
SZENDE Hát… Valaki… valakibe…
szokta… csinálni…
Így mondják.
HÓFEHÉRKE És hogyan kell ezt a micsodát valakibeee be-csinálni?
SZENDE Hát?… Először… Csak úgy nézik…
HÓFEHÉRKE Mit néznek?
SZENDE Hát egymást!…
Mint most… Mi… Egymást!
És semmit a kéznek!
HÓFEHÉRKE Nem értem… Egy s mást? Miegymást?
És mi köze a kéznek az egészhez?!
Nem foghatják meg egymás kezét?
SZENDE De… Deee, de! Nagyon is megfoghatják!
HÓFEHÉRKE De hiszen az – kézszorítás!
SZENDE Nem, nem!… Akkor a torokban is van szorítás!
És a szíved… Le is állhat!
HÓFEHÉRKE Ez komoly?… Akkor ez betegség!
/ megfogja Szende kezét /
Te, Szende! Nem vagy te lázas?
Csupa pír az arcod… Szinte tüzelsz!
/ megcsókolja a homlokát /
SZENDE Áááá! (elájul)
HÓFEHÉRKE Elájult!… Segítség!… Valaki!… Törpék! (kiszalad)
Segítség! Hééé!… Maga vagy Ön!…
Igen! Az isten szerelmére!… Jöjjön!
/ kisvártatva a Királyfi lép be /
HÓFEHÉRKE Erre, erre!… Menjen vagy üljön, ide vagy oda!
Vizsgálja meg, kérem! Nagyon fontos!
KIRÁLYFI Bár nem vagyok orvos…
Úgy vélem, a pulzusa elég szapora.
Mi történt?
HÓFEHÉRKE Szerelmes, azt mondta!
KIRÁLYFI Hja, vagy úgy!… Hisz virít a foltja!
Ugye megcsókolta?
HÓEHÉRKE Ühüm!
KIRÁLYFI Mindjárt jobban lesz, meglátja!
Tegyen borogatást a homlokára!
/ Hófehérke el egy zsebkendővel /
KIRÁLYFI Tünemény e karcsú teremtés!
Szinte szemfényvesztés!
A báj úgy árad belőle,
ahogy melegét ontja a nyár!
S hogy csillan a szeme!
Bárhová lép, bármerre jár!
Alabástrom keze oly puha, oly fehér…
Ez a lány a világ minden kincsével felér!
HÓFEHÉRKE Jövök már, jövök!
(kintről)
(vödörrel) A kútból húztam vizet!
KIRÁLYFI Helyes!… Úgy jó, ha hideg!
/ Hófehérke átadja a kifacsart zsebkendőt /
HÓFEHÉRKE Bárcsak segítene… Szegény, alig piheg!
/ együtt igazgatják el a kendőt Szende homlokán, kezük összeér /
KIRÁLYFI Most hagyjuk… Jobb, ha elszenderedik!
HÓFEHÉRKE Az biztos, mert így nevezik!
(kuncogva)
KIRÁLYFI Ezt hogy érted?
HÓFEHÉRKE Titok!… Fogd fel találós kérdésnek!
KIRÁLYFI Na, vegyük csak sorra!
Mondjuk… Gondolhatok-e Álmosra?
HÓFEHÉRKE Mmmm!
KIRÁYFI Mormotát sem mondhatok!
HÓFEHÉRKE Ne súgjatok!
(gyerekekhez)
KIRÁLYFI Más nem jut eszembe…
/ Hófehérke befogja a Királyfi szemét, aki megfogja Hófehérke kezeit /
/ egymással szemközt állnak fel, szorosan /
KETTŐS „Nézem tisztaságod,
s látom, hogy az álmok
két szemed fényében,
mély kutak tükrében…
Csillagok közt járnak-kelnek,
sugarakból csokrot szednek,
álomittas embereknek
boldogságot rejtegetnek!
Királyfi Hogy leesnek, attól félek…
Hófehérke Attól fél bennem a lélek…
Királyfi Attól fél, hogy szeretnélek,
túlontúl is szeretnélek!”
HÓFEHÉRKE Igazán… Ó, nem is tudom, hogy köszönjem…
És azt sem, hogy kinek, hogy segített.
KIRÁLYFI Ne köszönj semmit és senkinek!
Te ajándékoztál nekem e dallal erőt és hitet…
Hogy hozzád még ma visszatérjek!
A többi titok… Isten véled!
/ Királyfi el /
HÓFEHÉRKE Attól fél bennem a lélek: túlontúl is szeretnélek.
És ha elveszítenélek, síron túl is szeretnélek!
/ Szende megmozdul, nyöszörög /
Szende, ébredj!
Képzeld, én is… SZERELMES vagyok!
SZENDE Na, ugye! Megmondtam…
Milyen jó dolog, ha két szív egymásra talál!
HÓFEHÉRKE Tudod… Olyan könnyű lettem, mint a madár!
És érzem…
Szívem szegletében születet egy kis sziget!
Felette szivárvány libeg, és még sincs rajta határ!
Én meg csak szállok, repülök, rohanok!
Ó, és várom, visszavárom ezt a délceg lovagot!
SZENDE Lovagot?! De hiszen én – itt vagyok!
Bár nem volt alattam hintaló sem póni…
De azért tudok lovagóni!
/ Hófehérke felkacag, majd elkomorul /
HÓFEHÉRKE Tudod,… Szende! Le kell ülnöm ide, veled szembe…
Na, add a kezed…
Ne légy ilyen félszeg!
Szóval… Én őszintén szeretlek téged.
Csak nem úgy…
Most valakit, egy valakit jobban,
akiért a szívem tűzzel lángra lobban!
Akiért a kezem’, szívem tűzbe tenném!
Bárha megértenéd… Ó, nagyon szeretném!
SZENDE Értem… Igen, értem.
Azt is, hogy nem értem!
Hisz én? Csak egy lökött törpe vagyok,
nem herceg, vagy királyfi!
Csak a tollam serceg, ha versemet körmölöm.
Ez egyetlen kedves, egyetlen örömöm.
Más értékem nincs, tudom!
HÓFEHÉRKE Szende, ez óriási kincs!
Nem haszontalan!
SZENDE Felejts el, megvagyok egymagam!
HÓFEHÉRKE Várj, várj egy percet, kérlek!
Ne hagyj itt árván!
SZENDE Minek is maradnék, te már királylány!
HÓFEHÉRKE Mondhatnál egy verset! Mondd a legfrissebbet!
SZENDE Na, jó! Legyen!
Bár frissnek nem mondható…
Amolyan mélabús, andalgó séta…
/ papirost ad át /
Olvasd, mert a nyelvem béna…
/ Hófehérke olvas, Szende nesztelenül el /
HÓFEHÉRKE „Karcsú szellő lebben gyűrött fellegekben,
szűrt szivárvány serken – nyúlik önfeledten.
Nyár lobban unottan csillámló habokban.
S a parton könny szárad szótlanul nyomomban.”
/ kintről kopogtatás hallik, többször is /
Szende, ez nagyon szép!
Úgy írtad le a vihar utáni csendet…
Képek és emlékek előttem lebegnek!
Fel fogom olvasni, óh, a hercegemnek!
/ megjelenik az anyónak öltözött Monília, Hófehérke neki háttal újra az olvasásba merül /
Szende!…
MONÍLIA Kipííí!… Kipi-kopííí!
HÓFEHÉRKE Merre vagy, hol bújkálsz?
Ne bolondozz, hahó!
MONÍLIA Kipi-kopi, kopp-kopp!…
Piros alma eladó!
HÓFEHÉRKE Gyere elő, Szende!
MONÍLIA Nem figyel rám, ejnye!
HÓFEHÉRKE Eltűnt, mint a kámfor!
MONÍLIA Nem jöhetek máskor!
Oda lesz a tervem…
HÓFEHÉRKE Óh, itt hagyott cserben!
MONÍLIA Pedig itt az alma… Méreggel mérgezett!
HÓFEHÉRKE Nem játszhat így velem, csak a csúf képzelet!
MONÍLIA Ide teszem, a kosár tetejére… He-heee!
Ezt fogja elvenni drága Hófehérkeee!
/ Hófehérke, ahogy hátrál, fellöki a banyát és a kosarát /
HÓFEHÉRKE Jaj, ezer bocsánat!
Nem esett baja?
MONÍLIA Nem, csak a kosárnak!
(nyögve)
HÓFEHÉRKE Úgy megijesztett ez a banya!
(félre)
MONÍLIA Jaj, az almák is elvesztek!
Elgurult a legeslegszebb!
HÓFEHÉRKE Szavamra, lelkemre:
mindnyájan meglesznek!
MONÍLIA Hogy lehettem ilyen balga,
Melyik lehet az az alma?
Nincs rajta jel, karcolás se!
Pápaszem mögül meg pláne!
HÓFEHÉRKE Milyen pirosak, frissek, ropogósak!
Hol, merre teremnek?
És hogy’ illatoznak!
Választhatnék egyet?
MONÍLIA Persze, hogyne! Tessék!
Talán ez a legszebb!
És hogy’ tetszik emez?
Választhatnád azt is…
(félre) Óh, most fejtetőn áll a boszorka-praxis!
Vegyed ezt, vagy vigyed azt!
HÓFEHÉRKE Furcsa, de mosolyt fakaszt,
ahogy keres, de nem talál…
(fennen) Mégis, mi járatban erre, hol a madár se jár?
MONÍLIA Hát… Csak úgymond… Hébe-hóba
betérek egy házikóba…
Hétről-hétre, napról napra
édesebb lesz a jó alma!
HÓFEHÉRKE Helyes! Az almája valóban…
Hm!… Igazán ízletes!… És lédús!
Na, mért oly bús?
Ehetne velem egyet!…
Na, a kedvemért!
MONÍLIA Megfontolom…
Ha számolom az esélyt, az életben maradást…
(fennen) A kedvedért! De csak egy harapást!
/ lassan szájához emeli, aztán megfényesíti, rá is lehel, megforgatja /
/ Monília az egy harapástól kékül-zöldül, torkához kap /
HÓFEHÉRKE Ennyire savanyú? Vagy epét nyelt?
MONÍLIA Nem… A méreg!
HÓFEHÉRKE Milyen méreg?
MONÍLIA Aaaa… „Majdhogynem-szétvet”!
/ Monília elvágódik /
HÓFEHÉRKE Elesett… De még mennyire…
Ez a „jámbor” néne!
/ hol a karját, hol a lábát ragadja meg, de nem bírja megmozdítani /
Súlyos… Valami segítség kéne!
/ kintről a Törpék hangja hallik /
TÖRPÉK Húzd, ki tudja, meddig húzhatod!… Hóóó-rukk!
Emeld, ha már nem csúsztatod!… Hóóó-rukk!
/ Hófehérke elengedi a banyát, aki nagyot koppan /
HÓFEHÉRKE A törpék! El is feledkeztem róluk!
TÖRPÉK Hórukk! Hórukk! Hórukk!
/ a láda bent; van aki rajta, van, aki mellette; kifújják magukat /
TUDOR Hm!… Hm, hm!…
Ki ez, ki jóllakottan itt hever?
VIDOR Úgy nézem, egy holt, ki meglakolt!
Egészen lever!
KUKA Csodás! Minő meglepetések!
MORGÓ Ez aztán ráadás! Menten lepetézek!
SZUNDI Akkor nem lesz buli-cécó-hajcihő?
TUDOR Azt hiszem, a szülinapot elnapoljuk!
VIDOR Én is temetem éltemet…
Honnan szerzünk majd papot?
KUKA És csoki máz helyett utolsó kenetet?
MORGÓ Na, tessék! Ez aztán a szeretet!
Hiába készült a torta!
Nektek jobban fekszik egy boszorka!
HÓFEHÉRKE Akármint esett is, tegyétek az ágyra!
Hadd teljék paplanon utolsó órája…
/ törpék küszködnek /
TÖRPÉK Hóóó-rukk!
Húzd, ki tudja, meddig húzhatod!
Nosza, csak emeld!… Hulla-hopp!
/ Szende toppan az ajtóba, Hófehérke a ládából egy gyönyörű ruhát vesz elő /
TUDOR Azért néhány szál gyertyát gyújthatok?
/ bólogatnak, Hapci Szende mellé áll, lábujjhegyen kifelé nézeget /
HAPCI Hapcíh!… Már jön is a pap vagy ki!
SZENDE Inkább a herceg!
HÓFEHÉRKE A herceg?
/ a törpék az ajtóban egymás hegyén-hátán /
TÖRPÉK De az ám! És milyen délceg!
HÓFEHÉRKE Figyeljetek jól rám! Röviden…
A herceg… Szeretem…
(a törpék pusmognak közben)
Biztosan.. Ő is!
Most elbújok… Odakint…
Tegyetek úgy, hogy sirassatok!
/ Hófehérke el /
/ a törpék ráterítik a ruhát a banyára, kendőjét, pápaszemét leveszik /
SZUNDI Nézzétek, ez a gonosz mostoha!
TUDOR Psszt!
(kopogtatás kintről)
Rajta, most vagy soha!
/ éktelen óbégatás, jajgatás, sirámok /
/ csend; újra kopogtatás /
TUDOR Szabaaad!… Kerühü-hűljön beljebb!
KUKA Csak el ne terüljön a herceg!
/ kap egy főbekólintó kokit /
TÖRPÉK Ó, szegény Hófehérke!
Jaj, jaj!… Nagyon jaj!
Vége! Vége!
/ szünet /
/ Királyfi pajzzsal és egy szál rózsával kezében érkezik, mint hős lovag-szerelmes /
KIRÁLYFI Ó, hát eljöttem! Eljöttem Tehozzád! Érted!
Add nékem szívedet, koszorús reményed!
Add nékem, óh, azt a tisztaságot,
amit e földtekén lovag még nem látott!
Óh, szólíts meg!
Mert itt vagyok végre!
Fél térden főm hajtom…
Hol vagy, Hófehérke?
TÖRPÉK Elhagyott bennünket, megcsúnyult szépsége!
Ó, ó, jaj nekünk, nyakunkon a gyász!
KIRÁLYFI Halljam kit sirattok? Mért e siralomház?
VIDOR Elvitte a rontás, megfogta az átok!…
(súgva) Mi lesz már, agymenők! Ezt ti is mondjátok!
TÖRPÉK Elvitte a kondás, megfogta a festék!
Tündérszép orcáját ráncokkal vetették!
KIRÁLYFI Ó, hol? Mutassátok! Ó, ha tudtam volna!
KUKA Meg kell hagyni, látom! Igen-igen ronda!
KIRÁLYFI Nincs mentségem, látom! Csak a hosszú sóhaj!
Óh, miért nem vittem nászútra azonnal!
(térdre esik, aztán megvilágosodik)
Hanem meghalljátok! Van még egy reménység!
El kell jutnom oda!
TÖRPÉK Csak tessék, rajta! Tessék!
Röpítse a lova!
KIRÁLYFI Elmegyek, el én! Az Élet szent vizéhez!
VIDOR Csak tudnám, hogy ilyenkor mit érez?
HAPCI A banya vagy a herceg?
SZUNDI Én bizony… Aludnék rá egyet!
HAPCI Nézzétek, hogy mozog a szája!
Feltámad, s bosszút áll a büdös banyája!
/ a banya köhint, majd krákogva köhécsel az ágyon; fel is ülhet /
KIRÁLYFI Banyaaa?!… Hát nem a Hófehérke volt a holt?
/ Hófehérke tündérruhában beszalad a herceghez /
VIDOR Nem bizony, csak tréfa volt!
Nemde, Szende!
(jól hátba vágja)
MONÍLIA A fenébe! Egy falat a torkomon akadt!
MORGÓ Akkor végre megtarthatnánk a szülinapomat?!
TUDOR Persze! Lássuk hát azt az… Esküvői tortát!
MORGÓ Esküvőit? De hisz nekem hozták!
TUDOR Van, ami fontosabb! Boldogság, szeretet!
Nézz az ifjú párra, hozd vissza kedvedet!
MONÍLIA Várjatok!… És velem mi lesz?
TÖRPÉK Holnapig csak almát ehetsz!
MONÍLIA Óh, csak azt ne! Hová fussak?
Hová e törpe világból?!
KUKA Bárhová, de jó messzire! Nekünk nem hiányzol!
(kiseprűzi)
HÓFEHÉRKE Gyertek, törpék, gyerekek!
Kaptok,… ha jut! Kaptok egy-egy szeletet!
/ a Királyfi a torta szétosztása után megkocogtatja a tányérját /
KIRÁLYFI Egy kis figyelmet kérek!
Még nem ért véget a történet!
Búcsú és búsulás helyett a törpéket
felfogadom – kerti törpének!
TÖRPÉK Hurrá! Éljen!… Éljen soká!
/ az ifjú pár el; a törpék dalba fognak, masíroznak /
„Erdőt kerül a hét törpe,
elköltözünk mindörökre!
Elvándorlunk, elköltözünk,
tőletek meg elköszönünk!
Hej, hó, halihó!
Harsogjon az induló!
Hej, hó, halihó!
Kedvünk míg kicsattanó!”
Vége
Legutóbbi módosítás: 2014.09.08. @ 16:46 :: Pásztor Attila - Atyla
