Pásztor Attila - Atyla : Hófehérke és a hét törpe

színpadi változat csavarral

 

 

 

 

SZEREPLŐK:

 

Hófehérke

Királyfi

Monília, a gonosz mostoha

Szende, az álmodozó

Szundi, az éjjeliőr

Hapci, a csöbörből-vödörbe

Kuka, a buta kukta

Vidor, a csavargó

Morgó, a favágó

Tudor, a prof

 

 

Prológus

 

/ Vidor mint vándorköpenyes Narrátor, gitározva énekel /

 

VIDOR                       Hallgassátok, mit mesélek!

Törpékről szól e történet…

Egy-két-há-négy-öt-hat-hétről!

Nektek mondom első kézből!

 

A mesének sava-borsát

a szereplők maguk hozzák,

akik óvják Hófehérkét!

Soroljuk fel a hét törpét!

 

Hapci, Kuka, morgó, Tudor!

Szende, Szundi és a Vidor!

 

Az ám! De hová fér el ennyi törpe?

Pincébe vagy háztetőre?

Játszótérre, mászókára?

Vagy egy elképzelt szobába?

Rajta, gyorsan, segítsetek!

Rendezzük át a székeket!

 

Jön is már az első törpe!

Fáradtságtól elgyötörve…

 

/ Narrátor el /

 

 

Első felvonás

 

/ Kuka jön /

 

KUKA                        Tudom, tudom… Nem szép dolog,

hogy elkenődve így szipogok.

De, ha nem lehetek bajnok,

akkor csak a bajnak vagyok…

Mert…

Azt mondják a nagyokosok,

hogy én mindig melléfogok,

s hetet-havat hordok össze…

Ráadásul fülem görbe…

Kezem suta, lábam kurta…

Hüpp-hüpp! Áááá, és…  

Úgy csúfolnak… Kuka-kukta!

 

Pedig nem tettem rossz fát a tűzre…

Inkább… Meglocsoltam. Olajjal!

Hogy a bűzt elűzze!

S az ebédet, mi szénné égett…

Kidobták evégett… S engem is!

Világgá megyek!

 

/ bebújik az ágy alá, cipője kilóg /

 

Elbujdosok! Nem szólok és ti se szóljatok!

Punk-tum!… Itt se vagyok!

 

/ Szundi jön, kezében kikapcsolt viharlámpás, nagyot ásít /

 

SZUNDI                    Ááááááááá! Mááháláámááá, hála Égnek!

Valaháááára hazaérek!

Vár a puha-pihe párna! Hosszú volt az Éj, hiábaaaa!

Nyugodt percek, órák jönnek!

Ez kell az éjjeli őrnek!

… Bevágom a szundi-bundit!

 

/ leül az ágy végébe, Kuka cipőfűzőjét oldozza ki /

 

Nini! Valaki bebújt itt!… Az ágyam aláááá!

 

KUKA                        Beeeee!

 

SZUNDI                    Tehén? Birka?!… Vagy egy kos?

KUKA                        Neheeem!

 

SZUNDI                    Gyere elő, te nagyokos!…

                                  Vagy inkább…. Tulok!

 

KUKA                        Attól jobban megbutulok!

 

SZUNDI                     Háromig szááámolok… Addig…

Gyere előhhhh!     (lefekszik)

Eeeegy!…  (hortyant egyet)

Kettőőőh!   (elalszik)

 

/ Morgó fejszéstül jön, jókora tuskót cipel; Kuka épp kászálódik az ágy alól, nyöszörög /

 

MORGÓ                    Már megint… Mi folyik e házban?!

 

KUKA                        Csak én vagyok… Bemásztam.

 

SZUNDI                      … Khrrrrr!…. Hááárom !

 

MORGÓ                    Azt látom!… Tán beszorultál?

Mért nem maradsz nyugton?

 

KUKA                        Hüpp-hüpp-hüpp!

 

MORGÓ                    Mi van?… Megkukultál?

És egyébként…

Mit keres itthon egy ilyen mihaszna,

ki állandóan az egeret itatja?!

 

/ Tudor jön, kezében óriási avítt kalendár-lexikon /

 

TUDOR                     Egér, egér… Rágcsáló!

Fehér egér, törpe egér,

Mickey-egér, közönséges egér, ugróegér…

Templom egere, hehehe !

Egérmadár !!!

 

MORGÓ                    Olyan nincs is, te szamár!

Vagy egér, vagy madár!

 

TUDOR                     Mért ne lenne, te dörmögő medve!

 

MORGÓ                    Mert nincs és kész!

 

TUDOR                     Inkább az ész… Hiányzik!

Például: halfarkas is van!

Csak tovább kell lapozni a rablósirályig!

 

            / Kuka gyorsan felpattan /

 

KUKA                        Micsodaaa?!… Rabló a királyig?

Hjúúúúj! Gyorsan…

 

            / Morgó elkapja a grabancát /

 

MORGÓ                    Itt maradsz, te süketfajd!

                                  Már félrehallasz?!

 

/ ajtón kopogtatnak, Vidor somfordál be /

 

TUDOR                     Ááá!… Nézzétek, ki van itt! Hohóóó!

 

MORGÓ                    Egy utolsó csavargó!

  (félre)

TUDOR                     Kilencszázkilencven kilenc meg egy éve nem láttalak,

te elveszett fekete bárány!

 

VIDOR                       Inkább fakutya, Tudor!

Kinek arcáról soha sem hervad le a vigyor!

 

MORGÓ                    És aki mindenből minduntalan tréfát csihol!

 

VIDOR                       Ne haragudj, Morgó! De móka nélkül?

Nem élet az Élet!… És nem tehetek róla,

ha olykor nem érted az élcet!

 

TUDOR                     Ne bölcselkedj, Vidor! Még elveszed kenyerem’!

Pedig gondolataimnál nincsen más egyebem.

 

VIDOR                       No, meg az egyetem!

 

KUKA                        És a virágegyetem!

 

TUDOR                     Nem virág az, te pupák!…

                                  Világ az az iskola, amiben a földi Élet a csoda!

 És az mindenkié!

 

/ Vidor a háta mögül elővesz egy csomagot /

 

VIDOR                        Ez pedig Morgóé…

 Naaa! Szülinapodra hoztam!

 

MORGÓ                    Nekeeem?… Szülinapomra?

De ilyet? Tőled?… Ez engem hogy’ illet?

Biztos… Megint… Valami móka!

 

TUDOR                     Bontsd ki már!… Nincs benne bomba!

 

MORGÓ                    Csak azt ne hidd! Nem mehetsz biztosra!

 

                            / kicsomagolja a díszes barokk nyeles tükröt, amire piros „smile-t” rajzoltak /

 

KUKA                         Hát ezt hol vetted? Találtad?

 

VIDOR                       Ááá, dehogy!… Kitartó vadászat,

(súgva)                      mondhatnám: lesben álláseredménye!…

                                  De ez csak egy része!…

                                  Az erdőben fa odvába’ van a többi… Kincsesláda!

 

KUKA                        Hurrá, hurrá! Kincsek!…

Ó, de jóóó!… Segítsek?

 

                            / Vidor betapasztja a száját /

 

VIDOR                      Ne szólj senkinek!

 

KUKA                        Jó!… Kuka maradok!

 

MOGÓ                       Hááát!… Igazán… Nem is tudom.

                                  Azok után hogy köszönjem…

Zavarában az ember könnyen téblábol…

 

VIDOR                      Pedig ez a királyi palotából való pompás darab!

 

                            / Tudor közben az ajtónál /

 

TUDOR                     Várjatok! Valaki erre szalad!

Ha nem tévedek, Szende az!

 

SZENDE                   Képzeljétek!… Kincsre!… Párját ritkítóra…

(lihegve)                    Leltem…Bent… A sűrű vadonban!

 

KUKA&VIDOR          Valóban?!

 

SZENDE                   Igen! De egy kegyetlen szolga…

Elrabolta szemem elől,

mielőtt bármit tehettem volna!

 

VIDOR                      Nem csak álmodsz róla?

 

SZENDE                   Nem kötöm – mint máskor, az orrodra!
De ti, ez egyszer… Mért nem hisztek nekem?

 

MORGÓ                    Mert az álmodozás az élet megrontója!

 

SZENDE                   De hisz két szememmel láttam!

 

KUKA                        Benne volt egy fában?

 

SZENDE                   Dehogy!… A tisztáson állva

szedte a füveket, szirmokat kosárba!

 

VIDOR                      Akkor nem a kincsesláda!

 

SZENDE                   Pillantása rabul ejtett, érzem!

És a szívem rejtekében

eddig csak szunnyadozott vérem…

De most pezseg! Mint pohárban a bor!

A tűz… Lelkem mélyéig hatol!

 

Óh, termetre karcsú, törékeny virágszál!

 

MIND                        Bravó, bravó! Micsoda költő…!

 

VIDOR                      Veszett el benned…

 

MORGÓ                   Igazán, igazán… Szembeötlő kezdet!

 

SZENDE                   Még nincs vége, hibáztál!

 

MIND                        Halljuk, halljuk!

 

SZENDE                   Szóval…

Óh, termetre karcsú, törékeny virágszál!

Szebb vagy te minden… Csillagsugárnál!

 

/ megtapsolják; Szundi felülvén dörzsölgeti a csipáit /

 

SZUNDI                     Mi az? Csillagok? Hol vagyok?

Hol az a lámpás?!… Még elkések!

 

TUDOR                     Mi bajod, ily fényes nappal,

te csámpás kísértet?

Ki az ágyból és ne lármázz!

A nemjóját!

 

MIND                         Meg kell keresnünk azt a lánykát,

és az elrablóját!

 

SZUNDI                     Micsodaaa?… Még hogy ééén?!

Alszom, hagyjatok békén!

 

            / a törpék az ágyat megragadják… /

 

MIND                        Egy, kettő, háááá-rom!  (kiborítják)

 

SZUNDI                    Mért tettétek ezt velem? Miért?…

 

MIND                        Mert mindenki egyért és egy mindenkiért!

 

TUDOR                     Sorakozóóóó!

Hol van Hapci, hol kujtorog?

Ki vele!… Elmúlt a hangotok?

 

MORGÓ                    Vidorral ment… De hogy hová?

KUKA                        Még tegnap este.

Azóta senki sem kereste!

 

TUDOR                     Igaz ez?… No!… És mi végre?

(Vidorhoz)                 Netán… Törpék szégyenére?

 

VIDOR                      Lehet, kelepcében rekedt…

De remélem, nagy baja nem eshetett.

 

TUDOR                     Pedig… Hm! Előfordul olykor-olykor.

Majd meglátjuk, kin csattan az ostor!

 

Most pedig… Indulás!

Egy-két-há, és!

 

MIND                                                „Erdőt kerül a hét törpe,

fel a hegyre, le a völgybe!

Néhanapján körbe-körbe…

Lássuk, mi sül ki belőle!”

 

 

TUDOR                                             Semmi jó!… Nóta állj!

Hatan vagyunk!

 

MIND                                                „Erdőt kerül a hat törpe,

fel a hegyre, le a völgybe!

Néhanapján körbe-körbe

játszadozunk szembekötve!

 

Hej, hó, halihó!

Harsogjon az induló!

Hej, hó, halihó,

kedvünk míg kicsattanó!

 

Belébotlunk fűbe-fába!

Hol van az a szép leányka?

Hol sírdogál Szende hölgye?

Felkutatja a hét törpe!

 

Hej, hó, halihó!

Harsogjon az induló!

Hej, hó, halihó,

kedvünk míg kicsattanó!”

 

/ elmasíroznak; Hapci tüsszögve jön túlról /

 

HAPCI                       Bed vagyok fázva!…

Utolért a dátha átka!

Majdnem elkapott a strázsa!

Hapcííííh!

Egész éjjel

egy káposztás hordóban csücsültem!

Ha-ha-ha, hapcíííh

Várpincében!

Azt hiszem meghűltem

Hapcííííh!

 

Még ilyet?!… Hapcí!… Nem pipáltam!

Ki kell kúrálnom magam az ágyban!

… Ha kérdezik, nem vagyok itthon senkinek!

Ugye értitek! Hapcí!

Húhhh!… Tüsszentsetek helyettem is!

 

/ Monília jön, szaglász, szimatol /

 

MONÍLIA                   A nyomok egyenest ide vezetnek,

ha hihetek pápaszememnek…

Itt kell lennie a ládikómnak,

mit megkaparintottak az átkozottak!

 

/ Hapci a paplan alól /

 

HAPCI                       Ha-ha-hapcííí!

 

MONÍLIA                   Egészségedre!… Vagy mégse?!

Ejnye, mintha tüsszentettek volna!

Hallottátok?……………….. [ gyerekek: „Igeeeen!”]

Ki hallotta?………………… [gyerekek: „Én, én, én!”]

Náthás itt valaki?………… [gyerekek: „Neeem!”]

 

/ Hapci a kézzel-lábbal jelzi, hogy: igen! /   [gyerekek: „Igeeen!”]

 

MONÍLIA                   Akkor megnyugodtam…

Semmi zaj, semmi nesz!

A láda sehol, de mi ez?

Valami belém akadt!

Úgy nézem,

egy nyél henyél a párna alatt!

Mi oly ismerős rajta, a ciráda!

Rajta, hátha…      

Tiszta a levegő?

Óh, bárcsak tükröm kerülne elő!

 

/ Morgó tükrét rántja ki a párna alól /

 

HAPCI                       Hapcíh!

 

/ Monília úgy emeli a tükröt, mintha élne /

 

MONÍLIA                   No, megfáztál te is, kicsikém!

 

HAPCI                       Meglehet!

(vékonyan)

 

MONÍLIA                   Várj csak, lehelek rád egy kis meleget!

/ megtörülgeti /

Így ni!

Most pedig ideje, hogy Hófehérke után nézzek,

vajon a vadászom mit végzett?

 

„Tükröm-tükröm, mondd meg bátran,

ki a legszebb e világban?”

 

TÜKÖR                     Felséges úrnőm, tudd, hogy te vagy a világ szépe!

De mégis… Szebb náladnál a törékeny Hófehérke!

 

MONÍLIA                   Hooogy?!…  Hogy mondtaaad?!

Él még az a fonnyadt virágszál?

Azt a fűzfa-szomorító kutyamindenségit!…

 

Mutasd, merre kószál?

 

TÜKÖR                     Bocsáss meg, de nem tehetem.

Magas láztól homályos lett fényem,

azaz tekintetem…

Hapcí!

Csak annyit tudok… Hapcí!…

Egyedül menekül!

 

MONÍLIA                   Sebaj! Csak érjünk haza!

Ott aztán előhalászom a vadászom’,

és addig tángálom, míg ki nem leheli,

e lányt hol s merre találom!

 

/ Monília a tükörrel el /

 

HAPCI                       Hófehérke? Ó, szegényke!

Veszélyben a király leánya!

Az egyetlen s a legszebb!

Minden hiába?…   

Ó, micsoda bonyolult történet!

Hapcíh!…

Megyek, megkeresem a törpéket!

/ Hapci el /

 

Második felvonás

 

/ Hófehérke jön, kissé megtépázott ruhában /

 

HÓFEHÉRKE           Milyen takaros szobácska!

Ki lehet gazdája?

Jó helyen járok?

A hét törpét keresem, a hét barátot!

 

Itt laknak?……………… [ gyerekek: „Igeeen!”]

 

Márpedig, ha… Ha a hét manó itt lakik…

Sok jó ember közt elférek, én leszek a nyolcadik!

 

Kimerültem…

A mostohám elzargatott.

Az erdőben félelemben

bujdostam át három napot!

Vadászra bízta életem, szívem járja át a tőre…

De míg egy patakból ivott, könnyen elszöktem előle… 

 

Ruhám szakadt, csupa piszok…

Ki hisz engem királylánynak?

Ó, bár lennék büszke szarvas,

ki hegy-völgyön el nem fárad,

ki ismerhet minden ösvényt,

sűrű lomb a menedéke…

 

Olyan ágról szakadt vagyok,

nem királylány, Hófehérke!

 

/ Hófehérke sírdogálás közben elalszik a három összetolt ágyacskán /

/ a törpék kullognak be /

 

TUDOR                     Tudtam, hogy így lesz!

Szende, te csak álmokat kergetsz,

vagy holmi tündéreket!

És értük – az egész erdőt tűvéteszed!

 

SZENDE                   Nem tudom… Már nem tudok semmit,…

 

SZUNDI                    Alhattam volna reggeltől napestig!

(dörmögve)

 

SZENDE                   … csak azt, hogy nem élet az Élet többé!…

 

VIDOR                       Igaz, semmi sem tart… Csak a pillanat: Örökké!

 

TUDOR                      Nyugi… Lassan… Te csak hallgass!

 

HAPCI                        Hófehérke ha eltévedt, lehet, felfalta egy farkas…

 

MORGÓ                     Sületlen e tréfa… Bár aggódnál érte!

 

VIDOR                      Mi van veled, Kuka!

                                     Te is szólj már végre!

 

KUKA                        Mi vagy te, apuka?

Szólok vagy hallgatok?

Ha nem él,  egyre megy…           

Annyi biztos,

a kudarc elvette kedvemet!

 

SZUNDI                    Annyi biztos… Nekem itt valami nem tetszik.

Úgy tűnik, az ágyamban valaki fekszik!

 

MIND                        Hol?

 

SZUNDI                    Az ágyamban!

 

KUKA                        Az enyémben is!

 

MORGÓ                    Az enyémben is!

 

VIDOR                      Az enyémben nem! Hi-hííí!

 

MORGÓ                    Ami sok, az sok! Borítsuk csak ki!

 

SZENDE                   Várjatok! Talán egy eltévedt vándor, ki elalszik bárhol…

 

SZUNDI                    Ha puha a fekhelye… Meglesem!

 

VIDOR                      Lehet, Csipkerózsa alszik nálunk személyesen?

 

KUKA                        Inkább halas kofa! Oly szutykos a gönce!

 

SZUNDI                     Oda az ágynemű!

 

KUKA                        Ki lesz, ki felköltse?

 

SZENDE                   Még ne! Alszik…

 

KUKA                        Mint a tej?

 

SZENDE                   Mint jászolban a bárány!

                                  És arcának bőre színtiszta márvány!

 

TUDOR                      Márvány?

De hiszen akkor ő az!

 

SZUNDI                    Áááááá!… Ki?

 

TUDOR                     Hófehérke!

 

MORGÓ                    Hófehérke?

 

SZUNDI                    Hófehérkeee?

 

VIDOR                      Hófehérke!

 

SZENDE                   Ó, Hóóófehérke!

 

KUKA                        Hűűűű!… Tényleg!

 

HAPCI                       Hapcíh!… Igazat beszéltek!

 

TUDOR                     Psszt!… Még felriadhat!… Tessék!

 

HÓFEHÉRKE           Ki az?… Ki szólít?… Ki ver fel?

 

MIND                        Szende! Szundi! Hapci! Tudor!

(egyenként)               Morgó! Kuka!

 

És a Vidor!…

Szóval a hét törpe!

Se kevesebb, se több… Se!        

Ha te vagy Hófehérke, kelj fel!

 

HÓFEHÉRKE           Igen, én vagyok!

Még… Egy kicsit… Aludhatok?

 

MORGÓ                    Még csak az kéne! A mesének mikor lenne vége!

Azt mondom, húzzunk sorsot, vessünk számot!

De ébresszük fel ezt a…

 

MIND                        Lustaságot!

 

HAPCI                       Van egy ötletem!…

Ébresszük fel csöndesen!

 

„Hófehérke, kelj fel! Elröpült a reggel!

 Hófehérke, kelj fel! Elröpült a reggel!”

 

MORGÓ                    Alszik, mint a tejfel…

 

TUDOR                     Próbáljuk meg közösen!

(gyerekekhez)

“Hófehérke, kelj fel!… Elröpült a reggel!”

 

Na, tudjátok? Raj-ta! Hadd szóljon!         

 

“Hófehérke, kelj fel, elröpült a reggel!

 Hófehérke, kelj fel, elröpült a reggel!”

 

Hangosabban!

 

“Hófehérke, kelj fel, elröpült a reggel!

 Hófehérke, kelj fel, elröpült a reggel!”

 

HÓFEHÉRKE            Jó, jó!… Jól van már!…

Ó, de egy tükröt kerítsetek,

miben megfésülködhetek!

 

MORGÓ                    Hol az az ajándék? Pedig ide tettem!

Valaki ellopta!

 

HAPCI                       Hapcíh!… Hihetetlen!

 

TUDOR                     Ezek szerint… Jártak itt azóta!

Hapci, nem tudsz róla?

Válaszolj, ne nézz ily ostobán!

 

HAPCI                       Mintha… Úgy rémlik… Tán…

Egy banya volt!

 

HÓFEHÉRKE            Jaj!… Biztos a mostohám!

 

SZUNDI                     Áááh! Kizárt dolog!

                                   Az úrnő egész éjjel kotyvasztott…

Aztán aludni tért!

Tudom, az ajtónál virrasztok!

 

VIDOR                       Még hogy te? Te álomszuszék!

Ott szutyorogtál a kincstárnál, és a fáklyáról

a sapkádra csorgott a viasz!

Így volt, Hapci?

 

/ Hapci bólogat /

 

SZUNDI                    Nem igaz!

 

HAPCI                       Pedig én is a közelben voltam!

Ott bújtam el egy eperfa hordóban!

És láttam, amint Vidor – arcán széles vigyorral –

oson el melletted a kincses ládikóval!

 

SZUNDI                    Mit locsogsz itt össze-vissza, te szamárkóros gyenge elme!

Hisz én vagyok az éber őrség legjobbika!

 

HAPCI                       No, ha igaz lenne! Az volna szerencse!

Csakhogy te ültél a hordón, én meg benne!

 

            / kis csetepaté, gyürkőzés egymással /

 

VIDOR                      Üsd, vágd, nem apád!

 

KUKA                      Szorítsd meg a derekát! 


VIDOR                      Törjed le a botfülét!

 

HÓFEHÉRKE           Mára ennyi épp elég!

Mondhatom, szép kis társaságba cseppentem!

Egyik a másiknak lopná ki a szemét!

És ebből a „torok-marok mást lebírok”-ból sem kérek!

Hát erről kell híresnek lennie a hét törpének?

 

KUKA                        Hááát… Izééé… Kis semmiség!

A szemeink épek, nem hiányoznak….

Ha mégis, akkor ezek… Itt egymással – és főleg velem!

Rendszerint kitolnak.

 

TUDOR                     Ó, nálunk nem családi vonás a torzsalkodás!

 

HAPCI                       A lopás pedig véletlen volt…

Minden bizonnyal. S a tolvaj vétlen!

 

HÓFEHÉRKE            Ezt kétlem! Inkább a megszokás jele…  

Kivétel, ha ez egyszer jót akart vele!

 

MIND                         Azt akarta, azt akarta! Morgónak van szülinapja!

 

KUKA                        Jaaa?!

 

HÓFEHÉRKE            Akkor s végül… Szeretném látni, hogy a két fél kibékül!

 

KUKA                        Két fél? Az épp egy egész! Azzal már sokra mész!

 

VIDOR                       Csitt már, te félnótás zenész!

 

HAPCI                       Belátom… Kicsit elhibáztam. Nem teszem többször!

 

KUKA                        Semmiség, majd holnap. Négyszer is vagy ötször!

 

VIDOR                      Most pedig! Nézzük, megvan-e a láda?

 

TÖBBI                       Gyerünk! Egy-kettő, utána!

 

/ mind el /

 

HÓFEHÉRKE                                   „Már azt hittem, hogy elveszek

a sűrű rengetegben.

Már azt hittem, hogy úgy halok,

nem siratnak engem.

 

Már azt hittem, nem láthatom

a szivárványok ívét.

Már azt hittem, nem kóstolom

meg az Élet ízét!

 

De lám, jött a pillanat,

s máris e csöpp fedél alatt

egy-két-há-négy-öt-hat-hét fős…

családom akadt!

 

És bár az Élet elszalad,

tudom, hogy ez a kis csapat,

az egy-két-há-négy-öt-hat-hét hős

barátom marad!”

 

/ közben Szende oldalról lopva figyeli a dalt /

 

HÓEHÉRKE              Mi van veled, Szende? Nem tartottál velük?

 

SZENDE                    Inkább maradnék… Helyettük.

 

HÓFEHÉRKE             Rendben… De tedd hasznossá magad!

Tessék, mert a piszoktól itt minden…

Minden összeragad!

 

SZENDE                                         „Végre melletted vagyok,

én is takaríthatok!

Egy-két-há-négy-öt-hat-hétszer,

nem mondhatom ki elégszer…

 

HÓFEHÉRKE                                  Áruld el, hogy most mit érzel!

 

SZENDE                                          SZERELMES VAGYOK !”

 

HÓFEHÉRKE           Micsoda vagy?

 

SZENDE                   Szerelmes.

 

HÓFEHÉRKE           Mi az, hogy: szerelmes?

 

SZENDE                   Hát… Valaki… valakibe…

                                  szokta… csinálni…

Így mondják.

 

HÓFEHÉRKE           És hogyan kell ezt a micsodát valakibeee be-csinálni?

 

SZENDE                   Hát?… Először… Csak úgy nézik…

 

HÓFEHÉRKE           Mit néznek?

 

SZENDE                   Hát egymást!…

Mint most… Mi… Egymást!

És semmit a kéznek!

 

HÓFEHÉRKE           Nem értem… Egy s mást? Miegymást?

És mi köze a kéznek az egészhez?!

Nem foghatják meg egymás kezét?

 

SZENDE                   De… Deee, de! Nagyon is megfoghatják!

 

HÓFEHÉRKE           De hiszen az – kézszorítás!

 

SZENDE                   Nem, nem!… Akkor a torokban is van szorítás!

                                       És a szíved… Le is állhat!

 

HÓFEHÉRKE           Ez komoly?… Akkor ez betegség!

/ megfogja Szende kezét /

 

Te, Szende! Nem vagy te lázas?

Csupa pír az arcod… Szinte tüzelsz!

 

/ megcsókolja a homlokát /

 

SZENDE                   Áááá!  (elájul)

 

HÓFEHÉRKE           Elájult!… Segítség!… Valaki!… Törpék!   (kiszalad)

Segítség! Hééé!… Maga vagy Ön!…

Igen! Az isten szerelmére!… Jöjjön!

 

/ kisvártatva a Királyfi lép be /

 

HÓFEHÉRKE           Erre, erre!… Menjen vagy üljön, ide vagy oda!

Vizsgálja meg, kérem! Nagyon fontos!

 

KIRÁLYFI                 Bár nem vagyok orvos…

Úgy vélem, a pulzusa elég szapora.

Mi történt?

 

HÓFEHÉRKE           Szerelmes, azt mondta!

 

KIRÁLYFI                 Hja, vagy úgy!… Hisz virít a foltja!

Ugye megcsókolta?

 

HÓEHÉRKE             Ühüm!

 

KIRÁLYFI                  Mindjárt jobban lesz, meglátja!

Tegyen borogatást a homlokára!

 

/ Hófehérke el egy zsebkendővel /

 

 KIRÁLYFI                Tünemény e karcsú teremtés!

Szinte szemfényvesztés!

A báj úgy árad belőle,

ahogy melegét ontja a nyár!

S hogy csillan a szeme!

Bárhová lép, bármerre jár!

Alabástrom keze oly puha, oly fehér…

Ez a lány a világ minden kincsével felér!

 

HÓFEHÉRKE            Jövök már, jövök!

(kintről)

(vödörrel)                   A kútból húztam vizet!

 

KIRÁLYFI                  Helyes!… Úgy jó, ha hideg!

 

/ Hófehérke átadja a kifacsart zsebkendőt /

 

HÓFEHÉRKE            Bárcsak segítene… Szegény, alig piheg!

 

/ együtt igazgatják el a kendőt Szende homlokán, kezük összeér /

 

KIRÁLYFI                  Most hagyjuk… Jobb, ha elszenderedik!

 

HÓFEHÉRKE            Az biztos, mert így nevezik!  

(kuncogva)

 

KIRÁLYFI                   Ezt hogy érted?

 

HÓFEHÉRKE           Titok!… Fogd fel találós kérdésnek!

 

KIRÁLYFI                  Na, vegyük csak sorra!

Mondjuk… Gondolhatok-e Álmosra?

 

HÓFEHÉRKE           Mmmm!

 

KIRÁYFI                    Mormotát sem mondhatok!

 

HÓFEHÉRKE           Ne súgjatok!

(gyerekekhez)

 

KIRÁLYFI                  Más nem jut eszembe…

 

/ Hófehérke befogja a Királyfi szemét, aki megfogja Hófehérke kezeit /

/ egymással szemközt állnak fel, szorosan /

 

KETTŐS                                          „Nézem tisztaságod,

s látom, hogy az álmok

két szemed fényében,

mély kutak tükrében…

 

Csillagok közt járnak-kelnek,

sugarakból csokrot szednek,

álomittas embereknek

boldogságot rejtegetnek!

 

Királyfi            Hogy leesnek, attól félek…

 

Hófehérke      Attól fél bennem a lélek…

 

Királyfi            Attól fél, hogy szeretnélek,

                       túlontúl is szeretnélek!”

 

HÓFEHÉRKE           Igazán… Ó, nem is tudom, hogy köszönjem…

                                  És azt sem, hogy kinek, hogy segített.

 

KIRÁLYFI                  Ne köszönj semmit és senkinek!

Te ajándékoztál nekem e dallal erőt és hitet…

Hogy hozzád még ma visszatérjek!

A többi titok… Isten véled!

 

/ Királyfi el /

 

HÓFEHÉRKE           Attól fél bennem a lélek: túlontúl is szeretnélek.

És ha elveszítenélek, síron túl is szeretnélek!

 

/ Szende megmozdul, nyöszörög /

 

Szende, ébredj!

Képzeld, én is… SZERELMES vagyok!

 

SZENDE                   Na, ugye! Megmondtam…           

Milyen jó dolog, ha két szív egymásra talál!

 

HÓFEHÉRKE           Tudod… Olyan könnyű lettem, mint a madár!

És érzem…

Szívem szegletében születet egy kis sziget!

Felette szivárvány libeg, és még sincs rajta határ!

Én meg csak szállok, repülök, rohanok!

Ó, és várom, visszavárom ezt a délceg lovagot!

 

SZENDE                   Lovagot?! De hiszen én – itt vagyok!

Bár nem volt alattam hintaló sem póni…

De azért tudok lovagóni!

 

/ Hófehérke felkacag, majd elkomorul /

 

 

HÓFEHÉRKE           Tudod,… Szende! Le kell ülnöm ide, veled szembe…

Na, add a kezed…

Ne légy ilyen félszeg!

Szóval… Én őszintén szeretlek téged.

Csak nem úgy…

Most valakit, egy valakit jobban,

akiért a szívem tűzzel lángra lobban!

Akiért a kezem’, szívem tűzbe tenném!

Bárha megértenéd… Ó, nagyon szeretném!

 

SZENDE                   Értem… Igen, értem.

Azt is, hogy nem értem!

Hisz én? Csak egy lökött törpe vagyok,

nem herceg, vagy királyfi!

Csak a tollam serceg, ha versemet körmölöm.

Ez egyetlen kedves, egyetlen örömöm.

Más értékem nincs, tudom!

 

HÓFEHÉRKE           Szende, ez óriási kincs!

Nem haszontalan!

 

SZENDE                   Felejts el, megvagyok egymagam!

 

HÓFEHÉRKE           Várj, várj egy percet, kérlek!

Ne hagyj itt árván!

 

SZENDE                   Minek is maradnék, te már királylány!

 

HÓFEHÉRKE           Mondhatnál egy verset! Mondd a legfrissebbet!

 

SZENDE                   Na, jó! Legyen!

Bár frissnek nem mondható…

Amolyan mélabús, andalgó séta…

/ papirost ad át /

Olvasd, mert a nyelvem béna…

 

/ Hófehérke olvas, Szende nesztelenül el /

 

HÓFEHÉRKE                    „Karcsú szellő lebben gyűrött fellegekben,

szűrt szivárvány serken – nyúlik önfeledten.

Nyár lobban unottan csillámló habokban.

S a parton könny szárad szótlanul nyomomban.”

 

/ kintről kopogtatás hallik, többször is /

 

Szende, ez nagyon szép!

Úgy írtad le a vihar utáni csendet…

Képek és emlékek előttem lebegnek!

Fel fogom olvasni, óh, a hercegemnek!

 

/ megjelenik az anyónak öltözött Monília, Hófehérke neki háttal újra az olvasásba merül /

 

Szende!…

 

MONÍLIA                   Kipííí!… Kipi-kopííí!

 

HÓFEHÉRKE           Merre vagy, hol bújkálsz?

Ne bolondozz, hahó!

 

MONÍLIA                   Kipi-kopi, kopp-kopp!…

Piros alma eladó!

 

HÓFEHÉRKE           Gyere elő, Szende!

 

MONÍLIA                   Nem figyel rám, ejnye!

 

HÓFEHÉRKE           Eltűnt, mint a kámfor!

 

MONÍLIA                   Nem jöhetek máskor!

Oda lesz a tervem…

 

HÓFEHÉRKE           Óh, itt hagyott cserben!

 

MONÍLIA                   Pedig itt az alma… Méreggel mérgezett!

 

HÓFEHÉRKE           Nem játszhat így velem, csak a csúf képzelet!

 

MONÍLIA                   Ide teszem, a kosár tetejére… He-heee!

Ezt fogja elvenni drága Hófehérkeee!

 

/ Hófehérke, ahogy hátrál, fellöki a banyát és a kosarát /

 

HÓFEHÉRKE            Jaj, ezer bocsánat!

Nem esett baja?

 

MONÍLIA                   Nem, csak a kosárnak!

(nyögve)

 

HÓFEHÉRKE           Úgy megijesztett ez a banya!

(félre)

MONÍLIA                   Jaj, az almák is elvesztek!

Elgurult a legeslegszebb!

 

HÓFEHÉRKE           Szavamra, lelkemre:

mindnyájan meglesznek!

 

MONÍLIA                   Hogy lehettem ilyen balga,

Melyik lehet az az alma?

Nincs rajta jel, karcolás se!

Pápaszem mögül meg pláne!

 

HÓFEHÉRKE           Milyen pirosak, frissek, ropogósak!

Hol, merre teremnek?

És hogy’ illatoznak!

Választhatnék egyet?

 

MONÍLIA                   Persze, hogyne! Tessék!

                                 Talán ez a legszebb!

És hogy’ tetszik emez?

Választhatnád azt is…

 

(félre)  Óh, most fejtetőn áll a boszorka-praxis!

 

                                 Vegyed ezt, vagy vigyed azt!

 

HÓFEHÉRKE           Furcsa, de mosolyt fakaszt,

ahogy keres, de nem talál…

 

(fennen)                    Mégis, mi járatban erre, hol a madár se jár?

 

MONÍLIA                   Hát… Csak úgymond… Hébe-hóba

betérek egy házikóba…

Hétről-hétre, napról napra

édesebb lesz a jó alma!

 

HÓFEHÉRKE           Helyes! Az almája valóban…

Hm!… Igazán ízletes!… És lédús!

Na, mért oly bús?

Ehetne velem egyet!…

Na, a kedvemért!

 

MONÍLIA                   Megfontolom…

Ha számolom az esélyt, az életben maradást…

 

 (fennen)                   A kedvedért! De csak egy harapást!

 

/ lassan szájához emeli, aztán megfényesíti, rá is lehel, megforgatja /

/ Monília az egy harapástól kékül-zöldül, torkához kap /

 

HÓFEHÉRKE           Ennyire savanyú? Vagy epét nyelt?

 

MONÍLIA                   Nem… A méreg!

 

HÓFEHÉRKE           Milyen méreg?

 

MONÍLIA                   Aaaa… „Majdhogynem-szétvet”!

 

/ Monília elvágódik /

 

HÓFEHÉRKE           Elesett… De még mennyire…

Ez a „jámbor” néne!

 

/ hol a karját, hol a lábát ragadja meg, de nem bírja megmozdítani /

 

Súlyos… Valami segítség kéne!

/ kintről a Törpék hangja hallik /

 

TÖRPÉK                   Húzd, ki tudja, meddig húzhatod!… Hóóó-rukk!

Emeld, ha már nem csúsztatod!… Hóóó-rukk!

 

/ Hófehérke elengedi a banyát, aki nagyot koppan /

 

HÓFEHÉRKE           A törpék! El is feledkeztem róluk!

 

TÖRPÉK                   Hórukk! Hórukk! Hórukk!

 

/ a láda bent; van aki rajta, van, aki mellette; kifújják magukat /

 

TUDOR                     Hm!… Hm, hm!…

Ki ez, ki jóllakottan itt hever?

 

VIDOR                      Úgy nézem, egy holt, ki meglakolt!

Egészen lever!

 

KUKA                        Csodás! Minő meglepetések!

 

MORGÓ                    Ez aztán ráadás! Menten lepetézek!

 

SZUNDI                    Akkor nem lesz buli-cécó-hajcihő?

 

TUDOR                     Azt hiszem, a szülinapot elnapoljuk!

 

VIDOR                      Én is temetem éltemet…

Honnan szerzünk majd papot?

 

KUKA                        És csoki máz helyett utolsó kenetet?

 

MORGÓ                    Na, tessék! Ez aztán a szeretet!

Hiába készült a torta!

Nektek jobban fekszik egy boszorka!

 

HÓFEHÉRKE           Akármint esett is, tegyétek az ágyra!

Hadd teljék paplanon utolsó órája…

 

/ törpék küszködnek /

 

TÖRPÉK                   Hóóó-rukk!

Húzd, ki tudja, meddig húzhatod!

Nosza, csak emeld!… Hulla-hopp!

 

/ Szende toppan az ajtóba, Hófehérke a ládából egy gyönyörű ruhát vesz elő /

 

TUDOR                     Azért néhány szál gyertyát gyújthatok?

 

/ bólogatnak, Hapci Szende mellé áll, lábujjhegyen kifelé nézeget /

 

HAPCI                       Hapcíh!… Már jön is a pap vagy ki!

 

SZENDE                    Inkább a herceg!

 

HÓFEHÉRKE           A herceg?

 

/ a törpék az ajtóban egymás hegyén-hátán /

 

TÖRPÉK                    De az ám! És milyen délceg!

 

HÓFEHÉRKE            Figyeljetek jól rám! Röviden…

A herceg… Szeretem… 

 

(a törpék pusmognak közben)

Biztosan..  Ő is!

Most elbújok… Odakint…

Tegyetek úgy, hogy sirassatok!

 

/ Hófehérke el /

/ a törpék ráterítik a ruhát a banyára, kendőjét, pápaszemét leveszik /     

 

SZUNDI                     Nézzétek, ez a gonosz mostoha!

 

TUDOR                      Psszt!      

(kopogtatás kintről)

 

Rajta, most vagy soha!

 

/ éktelen óbégatás, jajgatás, sirámok /

/ csend; újra kopogtatás /

 

TUDOR                      Szabaaad!… Kerühü-hűljön beljebb!

 

KUKA                         Csak el ne terüljön a herceg!

 

/ kap egy főbekólintó kokit /

 

TÖRPÉK                    Ó, szegény Hófehérke!

                                   Jaj, jaj!… Nagyon jaj!

Vége! Vége!

 

/ szünet /
/ Királyfi pajzzsal és egy szál rózsával kezében érkezik, mint hős lovag-szerelmes /

 

KIRÁLYFI                  Ó, hát eljöttem! Eljöttem Tehozzád! Érted!

Add nékem szívedet, koszorús reményed!

Add nékem, óh, azt a tisztaságot,

amit e földtekén lovag még nem látott!

Óh, szólíts meg!

Mert itt vagyok végre!

Fél térden főm hajtom…

Hol vagy, Hófehérke?

 

TÖRPÉK                   Elhagyott bennünket, megcsúnyult szépsége!

Ó, ó, jaj nekünk, nyakunkon a gyász!

 

KIRÁLYFI                  Halljam kit sirattok? Mért e siralomház?

 

VIDOR                       Elvitte a rontás, megfogta az átok!…

(súgva)                      Mi lesz már, agymenők! Ezt ti is mondjátok!

 

TÖRPÉK                   Elvitte a kondás, megfogta a festék!

Tündérszép orcáját ráncokkal vetették!

 

KIRÁLYFI                  Ó, hol? Mutassátok! Ó, ha tudtam volna!

 

KUKA                        Meg kell hagyni, látom! Igen-igen ronda!

 

KIRÁLYFI                  Nincs mentségem, látom! Csak a hosszú sóhaj!

Óh, miért nem vittem nászútra azonnal!

(térdre esik, aztán megvilágosodik)

 

Hanem meghalljátok! Van még egy reménység!

El kell jutnom oda!

 

TÖRPÉK                   Csak tessék, rajta! Tessék!

Röpítse a lova!

 

KIRÁLYFI                  Elmegyek, el én! Az Élet szent vizéhez!

 

VIDOR                       Csak tudnám, hogy ilyenkor mit érez?

 

HAPCI                       A banya vagy a herceg?

 

SZUNDI                    Én bizony… Aludnék rá egyet!

 

HAPCI                       Nézzétek, hogy mozog a szája!

Feltámad, s bosszút áll a büdös banyája!

 

/ a banya köhint, majd krákogva köhécsel az ágyon; fel is ülhet /

 

KIRÁLYFI                 Banyaaa?!… Hát nem a Hófehérke volt a holt?

  

/ Hófehérke tündérruhában beszalad a herceghez /

 

VIDOR                       Nem bizony, csak tréfa volt!

                                 Nemde, Szende!

(jól hátba vágja)

 

MONÍLIA                   A fenébe! Egy falat a torkomon akadt!

 

MORGÓ                    Akkor végre megtarthatnánk a szülinapomat?!

 

TUDOR                     Persze! Lássuk hát azt az… Esküvői tortát!

 

MORGÓ                    Esküvőit? De hisz nekem hozták!

 

TUDOR                      Van, ami fontosabb! Boldogság, szeretet!

Nézz az ifjú párra, hozd vissza kedvedet!

 

MONÍLIA                    Várjatok!… És velem mi lesz?

 

TÖRPÉK                    Holnapig csak almát ehetsz!

 

MONÍLIA                    Óh, csak azt ne! Hová fussak?

Hová e törpe világból?!

 

KUKA                         Bárhová, de jó messzire! Nekünk nem hiányzol!

 (kiseprűzi)

 

HÓFEHÉRKE            Gyertek, törpék, gyerekek!

Kaptok,… ha jut! Kaptok egy-egy szeletet!

 

/ a Királyfi a torta szétosztása után megkocogtatja a tányérját /

 

KIRÁLYFI                  Egy kis figyelmet kérek!

Még nem ért véget a történet!

Búcsú és búsulás helyett a törpéket

felfogadom – kerti törpének!

 

TÖRPÉK                   Hurrá! Éljen!… Éljen soká!

 

/ az ifjú pár el; a törpék dalba fognak, masíroznak /

 

„Erdőt kerül a hét törpe,

elköltözünk mindörökre!

Elvándorlunk, elköltözünk,

tőletek meg elköszönünk!

 

Hej, hó, halihó!

Harsogjon az induló!

Hej, hó, halihó!

Kedvünk míg kicsattanó!”

 

     Vége

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985