Nyári este ablakomon
Egy tücsök kopogott,
Beengedtem, s vele együtt
A mezőillatot.
Elmerengve találgattam
Jöttének indokát,
Néztem, hogy jár-kel a házban,
Mint régi jó barát.
Írni kezdtem, s míg figyelte
A billentyűzetet,
A képernyőre kétkedőn
Egy pillantást vetett.
– Mi van, koma – szóltam hozzá –
Nem tetszik a nótám? –,
Tudom, jobban megértenéd,
Ha olvasni tudnál!
Amíg vártam válaszát, ő
Hangolt, és rákezdett,
Muzsikája betöltötte
Szobámban a csendet.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.08. @ 12:15 :: M.Simon Katalin
