M.Simon Katalin : Váratlan vendég

 

Nyári este ablakomon 
Egy tücsök kopogott,
Beengedtem, s vele együtt
A mezőillatot.


Elmerengve találgattam 
Jöttének indokát,

Néztem, hogy jár-kel a házban,

Mint régi jó barát.

Írni kezdtem, s míg figyelte

A billentyűzetet,

A képernyőre kétkedőn

Egy pillantást vetett.

 

– Mi van, koma – szóltam hozzá –

Nem tetszik a nótám? –,

Tudom, jobban megértenéd,

Ha olvasni tudnál!

 

Amíg vártam válaszát, ő

Hangolt, és rákezdett,

Muzsikája betöltötte

Szobámban a csendet.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - M.Simon Katalin
Szerző M.Simon Katalin 248 Írás
Alázattal adózom a z írás hatalmának. Számomra az írás nem csak önkifejezés, hanem maga az élet. Szeretem a ritmust, a dallamot, szeretem az életet. M. Simon Katalin