Marthi Anna : Mozi

 Ó, ha egy alaindelon fogja kezem,

borostás arcéle súrolná vásznam,

mozi lennék, ha most nem is

lehetek más ma.

Ráfeszülve már legyintek is,

hisz pápaszemes, szeplős

kétszázkilós bálnaként,

mozim előtt pattogat

kukoricát egy filmkukac.

De sebaj, a happy end

után lecsukják nagy

lapos szemem, és

azt álmodhatom majd,

amilyen egy fehér

lepedőnek lehet

a szerelem.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak