Szilágyi Hajni - Lumen : Egyperces

 

 

 

A ráncos föld felett üveggömb

a nap, mögöttünk mezítelen

délutánok csukódnak. Megrajzolt

világunkban megfejthetetlen

várakozások, csupasz percek

zsibongása szádon, számon.

Szédület. Valóság. A szív

és az idő káoszán át,

nádsuhogás, mohafinom nyár…

 

Hátam mögött állsz. Körbejárlak.

Lábujjhegyen. Megfordul a világ.

Érintelek, ruhátlan suttogással.

Ne siess, ne rohanj. Túl mély,

túl messzi még a holnap.

Már nem fontos hogy merre

vagyunk, esőszagú erdők

rengetegében, kopár hegy tetején,

vagy túl a sáros Óperenciákon, hisz

értünk is eljönnek majd a halk álmok,

öreg folyók, néma áradásakor…

 

(…)

 

Megmaradt fényeket gyűröget

az ősz cifra éjpaloták ablakára.

Meghajolnak a vén fák. Hátradőlnek

az éjszaka falai. Szomorú esőneszek

költöznek az eresz alá, fecskeillatú

fészkek ringatásába. Egyperces

pillanatok. Lombzúgás. Vonatsikoltás.

Ostoba csendek. Lélegzés. Nélküled.

 

Levetkőztetlek az éjszaka zörgő

mássalhangzóival, felöltöztetlek

a reggel kócos magánhangzóival.

Vers születik a csendből. Ami

még maradt a vérízű álmokból.

ne mozdulj…

Most minden arcod, szád, kezed

az enyém. Nyarat álmodok. Nélküled.

Lassú ziháló ébredések. Nélküled.

Hiányod végigrohan bőrömön,

keres…

Téged.

 

s lassan elfogynak a betűk…

hangod átrobog északról-délre,

kelet felé megáll…

( öltözz fel jól, ott huzatosak az éjszakák )

vagy maradj még, hogy álmodjalak…

éhező idők bezárt csendszobáiban.

 

(…)

 

hisz nem kopogtál, csak jöttél…

Ingujjadba riadt madarak kapaszkodtak.

Kezedben zúgó erdők, remegő hegyek,

szemedben morajló tengerek.

Magaddal hoztad a tegnapok nyarából,

hogy rejts…

Hogy rejtselek.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"