Böröczki Mihály - Mityka : Palacsinta

Csak liszt, tojás, tej, csöpp só – tálba merve,

kikeverőzve, csöppintősre, nyersre,

s a dolog végén addig-addig párszor,

hogy csurranózzon a merőkanálból,

majd forrós zsír a lobbant nyéledénynek,

a tűz örült, a szikrák fütyörésztek,

és anyám merte ősült mozdulattal,

kört himbálózgató tapasztalattal,

s én kivettem a hangos sercenésből,

miként sütődik egész az egészből,

és láttam minden édes, égett foltot,

mi megszusszanva általforgolódott,

s a kikerekült, forró tésztasültek,

a vastagodó tányérszélre ültek,

aztán egyenként, hol – mire is tellett,

úgy ízelték, mint én rímmel e verset,

de nagy időt a palacsinta nem várt,

csak fölette a kakaót, a lekvárt,

s én aznyomban, mint csatákban tapasztalt,

egy leüléssel bevettem az asztalt,

és ettem,ettem, újabb újba kaptam,

nem parancsolózták, hogy félbe hagyjam,

és idemaradt kisgyerek kezemmel,

a nagy evést ma égig emelem fel,

s úgy igazodom fenséges ízéhez,

mint telhetetlen fiához, az Édes.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.