Böröczki Mihály - Mityka : Palacsinta

Nyomtatás

Csak liszt, tojás, tej, csöpp só – tálba merve,

kikeverőzve, csöppintősre, nyersre,

s a dolog végén addig-addig párszor,

hogy csurranózzon a merőkanálból,

majd forrós zsír a lobbant nyéledénynek,

a tűz örült, a szikrák fütyörésztek,

és anyám merte ősült mozdulattal,

kört himbálózgató tapasztalattal,

s én kivettem a hangos sercenésből,

miként sütődik egész az egészből,

és láttam minden édes, égett foltot,

mi megszusszanva általforgolódott,

s a kikerekült, forró tésztasültek,

a vastagodó tányérszélre ültek,

aztán egyenként, hol – mire is tellett,

úgy ízelték, mint én rímmel e verset,

de nagy időt a palacsinta nem várt,

csak fölette a kakaót, a lekvárt,

s én aznyomban, mint csatákban tapasztalt,

egy leüléssel bevettem az asztalt,

és ettem,ettem, újabb újba kaptam,

nem parancsolózták, hogy félbe hagyjam,

és idemaradt kisgyerek kezemmel,

a nagy evést ma égig emelem fel,

s úgy igazodom fenséges ízéhez,

mint telhetetlen fiához, az Édes.