Claudia Millian – Minulescu
/1887- 1961/
Ősz
Koosán Ildikó fordítása
Nézed, hogyan zizzen erdők zöldjéből elő az ősz
Épp mintha fájdalmas szív volna mindenik levél
Sebzett ujjakkal, s vérfoltos harmatcseppjeivel?
Bennem is verdes egy furcsa, gyenge levélke, fél
az idő szeszélyén ringatózva, és sírva figyel…
Érzem, testem kortyokban issza be a halál illatát,
S ahogy magát könnyű, illékony parfümként fonja
eggyé a mozgó, álló, lebegő anyagi világgal;
Látom elomlani az erdőt egy kanapén kifosztva,
Összekapaszkodva velem remeg és küzd a halállal…
Tengődő növények páráját lélegzem magamba:
Platán, nyír, fenyő, s juhar felől, amit küld az alkony…
Magamhoz veszem az ősz vérrel szennyezett kezéből
S iszom az erdő lelkét, míg egyre kevésbé hallom
Lüktetni az idilli tájat egy kései levélből.
Toamnă
Te uiţi cum muşcă toamna din verdele pădurii,
Cum fiecare frunză e-o inimă bolnavă –
Cu leziuni de unghii şi picături de sânge?
Şi-n mine bate-o frunză, ciudată şi firavă,
Ce sub capriciul vremei se leagănă şi plânge…
Simt trupul meu cum soarbe miresmele de moarte
Şi cum îşi distilează parfumul diafan,
Pe mobile şi statui, pe stofe şi covoare,
Şi-ntrezăresc pădurea culcată pe divan,
Alăturea de mine, cum tremură şi moare..
Respiră încăperea arome vegetale:
De paltin, de mesteacăn, de brad şi de arţar…
Iau eu, cu mâini pătate de toamna-nsângerată,
Beau sufletul pădurii şi-aud bătând mai rar,
În peisagiul vieţii, o frunză-ntârziată.
Poezii culese din „Antologia poeziei simboliste româneşti”, Editura pentru Literatură, 1968
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: Koosán Ildikó
