D. Bencze Erzsébet : BÚCSÚ

2014.09.30. D. Bencze Erzsébet Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Saját fotó

 

 

 

 

Amíg szeptemberbe átfordult a nyár,

hanyagul itt felejtette sugarát,

maga mögött hagyott bűneivel,

most a felhőket dúcolja alá.

 

Nemrég ezüst csillagokat hullatott,

ma lombok közt bágyadtan támolyog.

Emléke átzúg, mint szél a kerten,

fázósan borul össze két bokor. –

 

Az idő lassan rajtunk is átszitál,

túllépi határait az ifjúság.

Összemosódnak évek, évszakok,

szürkületi ködbe olvad a táj.

 

Ne búcsúzz még, ne integess korán,

utolsó, langy táncba kezd a napsugár.

Zamata, fénye ölünkben pihen,

valamit csak üzenni akart talán. –

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.09.30. @ 22:38 :: D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873