A jótékonysági vásáron elárvereztek egy űrhajót. A szőke hajú, nádszál karcsú hölgy, aki az árverést vezette, nemrég egy tengerparti nyaralásból tért vissza, ezért kicsit kuszáltabbnak tűnt, mint máskor. Szépen lesült arcát kissé félrebillentve, szerelmesen ábrándozott, így nem vette észre az utolsó jelentkezőt. Lecsapta hát a kalapácsot.
— Senki többet, harmadszor? — kérdezte szórakozottan, és már ütött is.
Hátul, egy férfi bizonytalanul jelentkezett tovább.
— Tessék parancsolni! — szólította a hölgy.
— Lenne a feleségem? — kérdezte az úr érdeklődve, meglehetősen szigorú tekintettel.
A hölgy ábrándosan feltekintett, az úr márkás órájára nézett, és megszólalt.
— Maga is jelentkezett az űrhajóra?
— Igen — rebegte a jól szituált úriember.
— Akkor mindenképpen! — válaszolta a hölgy.
— Ásó, kapa, nagyharang is kéne! — szólalt meg valaki az első sorból szarkasztikusan, kicsit vidékies hanghordozásban.
— Még nincs, de lesz! — vágta ki hetykén a szürke öltönyös, elegáns férfi, majd ránézett az órájára és sietve távozott a teremből.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:33 :: Vajdics Krisztina
