Marthi Anna : Megszállott

borzongást forral sok gyönge buborék

pattintásából szelíd könnyek jőnek elé

kései kimondott kimondhatatlanok

szeretésben fuldokolnom se jobb

 

isten pazarolja a sok gyújtózsinórt

szobám gyertyalángja már kimúlt

égi háborúkban pajzsos csillagbakák

kártyaváram a hűs tejútnak fújják

 

loboncos sötétben loboncos a béke

fegyverropogás szívem intézménye

balga várakozás mértéke győz-e le

hattyú-halált vagy bölcsen szenvedek

 

holdnak fekélye arcom televényén minta

elborult elmém emlékei távoli galaxisnak

elfelejtett párbeszédek sötétben felizznak

győzném csiholni égi végén temérdek szikra

 

fájdalom szólók ők hangszeres kínban

kupámmal asztalon pihenünk álmomban

ha táboroznék ebben az állapotnyi búban

lefejtik rólam testüket csillagjaim múltan

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak