Galambos Viktor : BINYAMINA-BOR

Binyamina — folytatás

 

Gioacchino Rossini huszonnégy éves, amikor tizenhárom nap alatt megalkotja A sevillai borbély című operáját, harmincnyolc éves korában megírja hattyúdalát (a Tell Vilmost); ezt követően nem komponál semmit élete hátralevő harmincnyolc évében.

A többi zeneszerzőtől (akiknek legtöbbjük éhenkórász volt) Rossini abban üt el, hogy milliomos lett belőle!

Mivel az a felfogása, hogy egy szép zenét éppen úgy lehet élvezni, mint egy szép nőt vagy finom ételt, egy vendéglőt nyit Párizsban, ami rövid idő alatt a lángelmék találkozóhelyévé alakul át: ide jár Victor Hugo, Liszt Ferenc, Frédéric Chopin, George Sand és még sokan mások. Rossini kitűnő szakács, különleges ételei ma is ismertek.

Többek között James Rotschild báró is gyakori vendége (és egyben barátja) Rossininek. A zeneszerző beszéli rá a bárót a Château Lafite borgazdaság megvételére, hogy végre legyen egy hely, ahonnan minőségi borokat lehet beszerezni. Innen a bankárcsalád új foglalkozása: a bortermelés.

Megjegyzendő, hogy a Château Lafite manapság is az egyik Rotschild bárónő vezetése alatt áll, és pár ezer dollárért igen jó minőségű palack bort lehet ott venni!

James fia, Edmond Benjamin biztosan olvasta a Bibliában a következőket:  

„Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel, és ketten vivék azt rúdon; és a gránátalmákból és a figékből is szakasztának.” (Mózes 4., 13.24)    

    „Azt a helyet elnevezék Eskol völgyének; a szőlőfürtért, a melyet lemetszettek vala onnét Izráel fiai.” (Mózes 4., 13.25)

Eskol ugyanis héberül fürtöt jelent.

Megjegyzem, hogy ez az Eskol nem messze van Gázától, és jelenleg nem éppen a szőlőfürtjeiről híres, hanem inkább az oda potyogó palesztin rakétákról.

1882-ben ennek alapján határozta el Benjamin, hogy megbíz egy új bevándorlót (Michael Chamiletzky-t), hogy kezdjen el itt Izraelben is szőlőt termeszteni; így született meg itt a falu mellett a Tishbi borpince. Azért Tishbi, mert Bialik (a költő) átkeresztelte Chamiletzky-t Tishbi-re. Ennek a Tishbinek az unokája üzemelteti ma is a borpincét, amely évi egy millió palackot forgalmaz. Az egyik nagybani vevője (140 ezer palack) az IKEA. Azonkívül a világ minden tájára exportálja a borokat. A borpincét zichroninak nevezik, mert akkor Binyamina még nem létezett.

A báró lassan felvásárolta Zichron Jaakov és Binyamina környékén a földeket, melyeknek nagy része láp volt. Binyaminát, egészen a mai Hadera városig mocsarak vették körül, egy valódi maláriafészek. Ez a betegség sok telepessel végzett. Először az eukaliptuszfák ültetésével próbálkoztak, de később rájöttek, hogy a mocsarak lecsapolása az egyetlen megoldás.

Bennszülött barátnőnk apja 1922-ben kapta földjeit a bárótól. Keserves munka árán mára hatalmas gyümölcsösökké alakultak, amelyekből a gyümölcs a világ sok tájára eljut. Mivel azokban az időkben a falu környékén rengeteg jázmin virult, 1925-ben a báró parfümgyárat alapított, amely jázmin-illóolajat termelt, de közben Európában elkezdték a szintetikus illóolajak előállítását, és a helybéli jázminolaj előállítása már nem volt gazdaságos. A parfümgyár épülete 1940-ben a Hagana-nak (zsidó paramilitáris védelmi alakulat az állam alapítása előtt) szolgált búvóhelyül.

A következő lépés 1952-ben történt, amikor elhatározták, hogy a meglévő épület mellett borpincét létesítenek, mivel a kornyéken már nagyban termesztették a szőlőt. Egy Zeltzer József nevű, Miskolcról bevándorolt borszakértő vette meg az elhagyatott parfümgyárat és borpincét alakított ki belőle.

Nagy fejlődésnek csak 1992 után indult a vállalat, amikor egy hollywoodi cég tulajdonosai vették meg a borászatot, és komoly beruházáshoz kezdtek, hogy a legkorszerűbb technológiákat biztosítsák.

A régi patinás illatszergyár épülete megmaradt a borpince vendégfogadójanak, ahol a kitűnő ételek után lehet kóstolgatni a borokat, hangulatos környezetben. Az épületet tavaly két és fél millió dolláros költséggel felújították, most még szebb, mint volt.

Az épületet egy nagyon szép park övezi, ahová esténként ki lehet ülni egy kis borozgatásra. Egy másik park van a borászat előtti téren: ezt a Bibliai Öt Gyümölcs parkjának nevezik, és tényleg: szőlőtőkék, fügefák, datolyafák, gránátalmabokrok és olajfák vannak benne, padokkal és lugasokkal váltakozva:

Az amerikai beruházásokkal új korszak kezdődött a binyaminai bortemelésben.

Először is — különböző juttatásokkal — rávették a szőlősgazdákat, hogy nemesebb szőlőfajtákat termesszenek és szakosodjanak a különböző fajtákra; azután felszerelték a borászatot a legkorszerűbb gépekkel, a tölgyfahordókat a legjobb cégektől vették. A borpincét légkondicionálták úgy, hogy a hőmérséklet és páratartalom állandóan a kívánt szinten maradjon a négyszáz négyzetméteres, öt méter belmagasságú helyiségben.

Az eredmény nem maradt el: jelenleg kiváló borok nagy választékát termelik, melyek minőségét a nemzetközi versenyeken számos arany-, ezüst- és bronzéremmel ismerték el. A testvérváros Tokaj küldöttsége is nagy elismeréssel adózott a boroknak, amelyekkel megvendégelték őket.

A vállalat évi három millió palack bort állít elő. A következő fajta vörös borokat említem: Cabernet Sauvignon, Merlot, Shiraz, Tempranillo, Zinfandel, Malbek és Pinot Noir. A fehér borok: Chardonnay, Sauvignon Blanc, Viognier, Emerald Riesling, Semillon, Muscat Gewurtztraminer és a világ egyik legrégibb bora: a Muscat Alexandria. Persze minőségileg is vannak különbségek ugyanazon fajta borok közütt, így a „Special Reserves” családhoz hosszú ideig — kizárólag hordókban — tárolt borok tartoznak, a „Kramin” viszont gyümölcsízű, fiatal borok gyűjteménye, stb. Binyamina évi három millió palack bora csak tíz százalékát teszi ki Izrael évi harmincmilliós termelésének.

Általában itthon élvezzük a borokat és ebéd után gyógyszerként, koleszterin ellen felhajtunk egy-egy pohárral (tényleg alacsony a koleszterolunk!).

Aki pedig az El–Al repülőgépein látogat Izraelbe, már az úton megízlelheti a binyaminai borokat, mert az izraeli légitársaság gépein kizárólag ezeket szolgálják fel.

Legutóbb szerkesztette - Galambos Viktor
Szerző Galambos Viktor 43 Írás
Temesváron születtem, és éltem ötvennégy évig. Pár hónappal a forradalom előtt vándoroltam ki Izraelbe. Haifán dolgoztam egy tervezőintézetben, és nyugdíjazásom után költöztem ki ebbe a csendes kis faluba - amely a Carmel hegy alján fekszik, szőlőkkel és gyümölcsöskertekkel körülvéve. A falu Tokaj testvérfaluja. Sokszor jönnek a tokaji szőlőtermesztők látogatóba, ilyenkor nagy örömmel működünk közre - mint tolmácsok - a többi öt-hat magyarul beszélő falubelivel együtt. Innen is járnak Tokajba, de még nem volt alkalmam részt venni a küldöttségben.