Schifter Attila : Szakítás

 

 

Te  tartottad  magadat  Kedves,  szépen

és  oly’  meghatón:  nőiesen  büszkén.

Közben  magadon  tapostál,  üresen

tovaszálló  pernye – szavaid  üszkén.

 

Ennyi  volt.  Aprón  –  szinte  hangtalanul  – 

csendben  köszöntem  akkor  végül  neked.

S  tudtuk  jól  mindketten,  hogy  a  sarkon  túl

nincs  már,  kinek  vállára  hajtsd  a  fejed. 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.