Schifter Attila : Álomjárta

 

Vajon  mi  lehet  a  boldogság  titka

  én  erről  semmit  sem  tudok 

hiszen  megláthatni  oly’  ritka,

hogy  hogyan  is  csinálják  az  ebben  igazán  nagyok,

a  valóban  sikeresek,  az  érzelemgazdagok,

a  nagymenők  és  a  sztárok,

a  csendesen  boldog  koldusok,

vagy  a  csak  boldogoknak  látszók.

S hogy  idejében miért nem  tanultam

a céljaimért  tisztán  megküzdve  élni,

mielőtt  a  létem  gyújtózsinórja

kezdene  teljesen  a  körmömre  égni..?

Én  még  csak  ezt  sem  sejthetem.

válaszok  nem  nálam  laknak

–  bár  néha  bemosolyognak  lelkemen  – 

majd  felismerve, szívemre  ajtót  csapnak.

Úgy  érzem  néha,  az  élet  komiszan  meglopott,

pedig  jól tudom,  hogy  én  próbáltam  megcsalni  őt,

a  kedvem  ( ezért  is )  régmélyen  megkopott,

és  nem  lelem  többé  a  tegnapi  szeretőt:

a  figyelmesen  kedvest,  a  vágykeltőt,  a  játékosan  feszes – izmost,

s  nem  tehetek  érte  már  a  világon  semmit…

 

Hallod,  Anya,  kérlek,  egy  kicsit  hagyj  most… 

Nem  kérek  mást,  csak  ennyit,

mert  most  csak  ezt  és  ennyit  tudok:

álmaimban  ölelve  egy  nem  létező  senkit.

 

De  látod, a  létbe  még  szerelmes  vagyok. 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.