Szilágyi Erzsébet : Szüretelés

a nyári termésből
antológia
virággyűjtemény lenne –
olykor hervatag

végy a gyümölcsből
mindentudás fája az –
kígyóravaszság

kezében kenyér
ki árnyékot vetett rá
kőhajtásnyira

mint szétfútt pitypang
szállnak el a rongy évek
csak a mag marad

virágot viszek
ferde szemmel méregetnek
éretlen szemek

egyszer öleltél
fázósan gömbölyödtem
míg te elégtél

ha elfogy a szó
reggeli merengésem
nyíló fájdalom

vattába burkolt
fészkéből épp kiesett
madár a szívem

akkor még együtt
másként láttuk ugyanazt

ráncos emlékkép

ujjaim között
Ariadné fonala
semmivé foszlott

lassuló vizek
sorshajóm a tengeren
kikötőt keres

nyújtózik a nyár
kiizzadja magából
illatcseppjeit

tűzijátékkal –
cirkuszi mutatvánnyal
csapjuk be gyomrunk

miért hogy a méh
virágról virágra száll
nektárillatért

még sütkérezünk
mint macskák az udvaron
ősz lopakodik

öreg Homérosz
legendák áldozata
csak a tény beszél

nevét titkolta
mesél hun-magor múltról
csuklyás bronzszobor

kottatáramban
‘kis kezek nagy mesterek’
elsárgult lapok

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 215 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.