Schifter Attila : Vitriolt a klozetba

 

Amíg  húsz  körül  vagy  és  persze  elhiszed, 

az  életed  valami  gigantikus  álom, 

az  összes  jobb  nőre  mered  a  péniszed 

( és  megfogadod:  ”egyszer  ezt  is  felcsinálom” ) 

aztán  valahol  a  negyvenedik  után, 

ha  az  élettől  már  csak  perceket  lophatsz, 

reggelente  bámulsz  a  tükörbe  kukán

és  rájössz:  az  egész  nem ér  egy  lóf…  ( azt ) 

 

A  nejed  napi  szinten  csal  a  főnököddel 

( valamikor  azért  kezdte,  hogy  ”visszaszerezzen” ) 

játszod  a  hülyét,  mert  fizetésemelés    az  kell, 

a  kölyködnek  hétvégeken  a  szeme  se  rebben, 

s  pénzedből  rendel  péntek este  gintonicot, 

a  lányod  garniszállón  színlelt  orgazmust  jajgat, 

de  te  a  reggeli  kávédat  is  a  klozeton  iszod 

  úgyis  expressz(ó)ként  fog  átfutni rajtad. 

 

A  nyilvános  vécén sincs  számodra  több  hely, 

tartózkodó  állásfoglalásodat  némán  tűri  a  csésze 

( egy  másik  közösségin,  ha  úgy  tetszik,  ”tetszik”- elj, 

bár  itt  sem  ez  lesz  majd  a  nap  bejegyzése ) 

már  megtanultad:  fejétől  büdösödik  a  hal, 

itt  meg  az  egyetemes  aromától  vagy  kába, 

mivel  nem  voltál  jó(kor)  demokrata  fiatal, 

hát  most  nem  ugatsz  bele  a  kutyák  nagydolgába. 

 

Ám  vigasztaljon,  hogy  nem  leszünk  gyarmat 

( közel  ötszáz  éve  már,  hogy  azok  vagyunk ) 

csupán  továbbpasszolnak  reánk  unt  nagyhatalmak, 

de  mi  soha  nem  vétkezünk    csupán  esélyt  adunk, 

mert  mindig  elég  megvenni a  vezetőid, 

s  elég,  hogy  a  saját  seggedig  elér  a  karod 

  hiszel  benne,  a  magyart  soha  le  nem  győzik   

majd  egy  Nagy  Testvér  megmondja,  hogy  akarod. 

 

Nna,  de  úgyis  minden  egy  helyre  megy

és  ha  beleültél,  már  benne  is maradsz. 

Átlátható  ez,  mint  az  a  bizonyos  egyszeregy 

  mindegy,  melyik  csészében  gyűlik  meg   a  zacc   

inkább  ”tegyünk  rája”   jobb  lesz,  mint  egy  róka   

és  most,  hogy  így  kicsúszott  a  véleményem 

( csak  zsigerből  történt    nem  tehetek róla, 

mielőtt  rajtam  száradna,  törölhetném,  kérem…? ) 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.