Tóth Zita Emese : Emese álma

 

 

Nincs szarvas

és nem dobog,

csak megüresedett érzések

lomos lakása vagyok,

szobáimat díszíti a tettetés,

hogy minden mosoly csak szimpla testfestés,

nem visz tovább a lélek,

lábaimban görcsként feszül a múlt,

mégis úgy menekülök az árnyékom elől,

mint aki most szabadult.

 

Emese álma egy dobozban porosodik a padláson,

békén hagyom, nem bántom

meg a valósággal,

csak csönddé gyúrom az emlékezést,

mint felhő az esőcseppeket,

elered szemeimből a látszat,

esik,

esteledik,

este van,

Emese álma egy dobozban porosodik a padláson,

békén hagyom, nem bántom meg a valósággal,

hisz’ nincs szarvas,

nincs dobogás,

csak megüresedett érzések lomos lakása lettem,

s míg a látszat és a színlelés jajong bennem,

a lélek már nem visz tovább,

a jelen képtelenséggé fakul,

és én vadul tüntetek,

hogy végül minden,

de tényleg minden csak képletessé alakul

meg talánnyá.

 

Nincs szarvas

és nem dobog,

csak kisemmizett lakások

maradványa vagyok.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 137 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.