Nap: 2014.10.14.

 V é g k i f e j l e t                             Koosán Ildikó  végkifejlet, ma is a szokásos:harangláb tartja még a percet,mézgás csönd lemeze serceg,film pereg, életlen,félhomályos; látó szemekre [… Tovább]

Mikor kinn a fagy kígyója sziszeg* Mikor velem sincs minden rendben Mikor a sors ablakrésein keresztül A szívmeleg gyorsan elszivárog Szorongásnak stressznek A szétzilált Zsigeri világnak Ne add meg magad   Kacagj kocogj lazíts Egyedül senki és semmi vagy Ezért [… Tovább]

Jó reggelt, szép vasárnapot arcodra mosolyt, kezedbe holnapot. Lelkednek reményt, estednek hajnalt, míg égszínkékre válik a sötét. Ajkadnak szabad szavat, tenyeredbe csorba csészét, teányi reményfaló reményt még épre csiszolnak a napok. Kávécsepp meztelenítő szád, ébredjen fel mindenik ízen, mit kóstolni [… Tovább]

Kopott szobákban fel-alá járnak tépelődéseim; vállamra omló zuhatag és leváló köröm lesznek barlangbelsőm külsőségei. Megágyazok ki nem nyújtható csontjaim után: a megnyugvásnak. Egy meditáló aszkéta vágya elmúlásba süllyed. Pedig szoknya libben, harsog a gyümölcs, míg beleharap húsomba a képzelet, közönyt [… Tovább]

Másképpen szeretlek, mint a ragadozók,sosem magamnak követelve.Nincs olyan káosz,mitől elmozdulna bennem amozdíthatatlanság elve.Végleges vagy, akár az obeliszkbe vésett monológ,s én úgy féltelek,mint fáraók testét a bebalzsamozók.