Kapocsi Annamária : Nyújtózz az égig

Jó reggelt, szép vasárnapot
arcodra mosolyt, kezedbe holnapot.
Lelkednek reményt, estednek hajnalt,
míg égszínkékre válik a sötét.

Ajkadnak szabad szavat,
tenyeredbe csorba csészét,
teányi reményfaló reményt
még épre csiszolnak a napok.

Kávécsepp meztelenítő szád,
ébredjen fel mindenik ízen,
mit kóstolni hoz a lét,
tán sokadik esztendein.

Nyújtózz az égig, falon át, túlra,
hol levetkezett fűszál hűsöl talpad alá,
és fa tenyere simul kezed ölén.
Ugye ma az leszel, megint? a Fény…

https://www.youtube.com/watch?v=7mjPoZE87as

Legutóbb szerkesztette - Kapocsi Annamária
Szerző Kapocsi Annamária 46 Írás
Az írás gyógyít, és olyan, mintha letennék egy követ.Van rövidebb és hosszabb lélegzetvételű betűhalmaz. Néha versekhez rajzolok, máskor rajzhoz írok sorokat. "Halkuló tavaszok nyomán, Nem én írok a szavak írnak engem, s néha már csak meghajolni tudok itt a csendben." részlet A gondolat gyorsabb nálam, néha utolérem, néha nem. Szabad! Pillanatcsaló Vannak kik azt mondták: Szóalkotó vagyok. Más szerint szépre csipkézett poklot írok. Kaptam kérdésként: Tudom-e, hogy nem én írom amit, s csak közvetítőként vagyok itt? Mondtam tudom... és mondták negatívságom, s én bólogattam - Tudom, nincs is rá tagadásom. De mindenkit az élet formál, olyanná, hogy így látom. S hogy kérték - legyen célom?! Válaszom az rá - Volt! De mint kerékpáros az utcákon: Olyan a cél, a döntés lehetősége... elénk áll, tolat, fordul, megálljra kényszerít. S gyakran miért elindultunk, megszűnik, átíródik, vagy épp már ott sincs, mert nem vár tovább. S megszűnése fel nem róható... ilyen ez az élet, folyton elinduló. Csak sokszor máshová érkező, mint ahová a terv vélte, végső lépteit. Így minden marad, a Tér, a Szél, a Talán Valahogy a Mindegy és Akár, Vagy Akárki és Dehogy. Az Esetleg Véletlen, befutó továbbrobogó, Csorba, Életlen, Pillanat? és csaló... változó.