Vers

[Újra kellene tanulni…]

Újra kellene tanulni A szerelmet Tavirózsákat A tavak mély hallgatását A vétlen rácsodálkozást A szelíd együgyűséget Lassúságot És a kegyelem matematikáját   Tudósok mérnökök bankárok kezében Ketyeg a pokolgép   Tán nem kellett volna Táplálékot találni a halálban Tán nem [… Tovább]

Vers

Még mindig nem

    Nincs mit mondanom, suttogom halkan, és nevetek, álarc, az még lehetek, a valóság kiszökött tenyeremből.   Nem megy elölről kezdeni mindent, nem megy a hit, a bizalom, azt mondják, túl fiatalon kezdtem el igazságokban mérni a jelent, meg [… Tovább]

Vers

Szer

    Krátereket szült belém, hogy még látlak. Árnyéka vagyok már csak annak az árnynak is, mi azóta lettem a végtelent számolva, tovatűnt percekben ott álltam tétova. Jobbra és balra is méri szemem a terepet, s mikor mindkét irányba indulni [… Tovább]

Vers

Várlak

Zengő – aszklepiadészi strófa (Vincent van Gogh/ Hálószoba) Hányszor volt üres ágyam, éshányszor kértem, egyél, míg lepedőnyi  jut.Téged vár ma is éjruhám,telt Holdad maradok, s vagy cicomátlan Ég. 

Vers

Aranyra fekete

Zengő / képes Vincent Van Gogh:” Varjak a búzamezőn”     ében haragos a kék éga nyár utolsó leheleténring alázattal mindenröghöz hajló aranyba búvó búza kalászszöknek a napokvarjak vergődő szárnyain létünk beteljesülthegedűm csendesen szól

Vers

Őszi anziksz

Csalfa az Ősz a hűvös hajnalaival. Végtelen lehetőség a táj. Arcunkba szél csap, esővel verve, Nedvesen csillog pihék alatt a szád. Tócsában állva szívjuk ki egymásból a komor hangulatot. Ami marad az örök harag, mint az asztalra folyt gin-tonikok. Avartól [… Tovább]

Karcolat

Szilánkok

A szilánkok vérző sebeket ejtenek     Szomszédunkban volt egy földszintes lakóház, az udvar közepe táján. Gyermekfejjel mindig borzongva tekintettem rá, s ha lehetett elkerültem, nem mentem a közelébe, pedig egy kisbarátom ott lakott benne. Suttogtak a szomszédok valami tragédiáról [… Tovább]

Vers

Olvadás

    Már érzem ízét a tavasznak,Már tárulkozik a sok akác,Már behatol szívembe a fény,S fagyos mosolyomba olvadás. Már nevet bensőmben a magány,Ízzik nyelvemben édes szózat,Kivirul újra ifjúságom,Már templomharangokat kongat. Beteltem újra Istenemmel,Már nem érzem zsigeremben azt,Már távozott belőlem a [… Tovább]

Vers

VIP

  ha csak megzizzen két papír között egy esti lepkerákészülök egy jutalom szerepresok-sok év csillagszórója egyszerfelparázsliks lázadni kezd a vegyszerMert a macskahúgy szagúmeddő korombólbelobbanni kész parázs dorombolés a végóráit élő rombangyertya gyúl a holt huszártoronybanvalaki sír a vak pszeudo-csendbenha ő [… Tovább]

Vers

Holnap

Zengő – ritmus     Majd holnap kiadom magammásnak. Vége. Ne hidd azt, mialatt lakómválasztom, pakolom ruhád.Emlékszel? Te akartad! Gyere, vidd, tiéd. Mit gondolsz, mi vagyok, kezesromláshoz – komolyan -? Nincstelenül lehetbármit hinni, nekem viszont mindig volt karitász részem, azaz [… Tovább]

Vers

Elmúlás hava

    Írhatnék verset az őszről, hogy a szél fákkal flörtöl, hajlong a fenyő, zörög a rozsdás bádogtető, toboz hull alá kopogva, s mint hazug szavak, apró sárga virágok ülik meg a rét lágy ölét, hol patkány hever aléltan, mire [… Tovább]

Vers

Vágy és lét

zengő időmérték     Vágyak lángjaitól a lét százszor hamvad el, és éled is újra, mert álom hajtja – keresve célt… hol nem lesz idegen, nélküled érkező.    

Vers

Felhők fedik bé szívemet

Felhők fedik bé szívemet, hidegen fúnak a szelek, fekete lett az udvara, közepében a rózsafa.   Patak lészen könnyeimből, kőszikla, ím a szívemből, nincsen ki reám vigyázzon, nincsen ki megvigasztaljon.   Reményimben vágyakozok, talán a Nap rám mosolyog, arcomat megsimogatja, [… Tovább]

Vers

MÉZÉDES SÓHAJ

Zengő/ Delibes: Lakmé – Virágduett Kép: Delacasse Bencze Erzsébet: TÁNC- akril       A szelíd hajlású dombon pázsitos út kanyarog a szent völgybe, lenn árnyas folyó vár. Elnézem csendesen, hogy ring a víz. két evezőm  – hű szeretőm –csapdos csónakom [… Tovább]