Kép: Delacasse Bencze Erzsébet: TÁNC- akril
A szelíd hajlású dombon
pázsitos út kanyarog
a szent völgybe,
lenn árnyas folyó vár.
Elnézem csendesen,
hogy ring a víz. két evezőm
– hű szeretőm –
csapdos csónakom oldalán.
Valahonnan lágy illatot hoz a szél,
mézédes, lélekhez szelídülőt.
E túlcsorduló csoda fogva tart,
kecsesen átfog, parfümjétől a lét
ezer karcolata kisimul arcomon.
Nézd a virágokat,
mind nekünk énekelnek!
Menjünk le a partra,
hol csitul a vihar,
hagyjuk magunk mögött
be nem váltott álmainkat,
mielőtt a patak új útra kél,
és jégszívem lassú zajlásnak indul! –
Csábdaluktól a hamvas szirmú jázminok
bársony kupolája alá simul a rózsa,
lángjuktól kigyúlnak a csillagok.
Rég várt kósza vágyak virulnak,
a hó-szárnyú, hangtalan sikló hattyúk
szerelemittas násztáncukkal
elvarázsolják a kék lótuszokat.
Én sem vergődök tovább
– a végtelen remény rabjaként –
szürke ketrecemben.
Szabadon trillázom,
falak omlanak, feloldódik félelmem…
E röpke, édes pillanatban
más dimenzióba oson a perc,
új ritmusra csitul a szív,
táncra kelek az angyalokkal,
Istennel ölelkezem. –
2014. október 1.
http://www.youtube.com/watch?v=uNBKfNo9Pu0
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: D. Bencze Erzsébet
