Schifter Attila : Sugallat

Zengő (Vincent Van Gogh: Varjak a búzamezőn c. festménye alá…)

 

Hiába  sárgáim  örvénylő  melege:

az  ismeretlen,  fagyos  kékség  felé

abszintzöld  utat  nyit  rajtuk  keresztül  a  Halál,

ahogy  magához  int  penészes  keze,

mely  reám  várakozott  időtlen,  henyén,

akár  az  Oise  partján  a  hűs  békanyál.

 

’S  nem  riasztja  virágaim  napszirom – kereke

szárnyas  hírnökeinek  gyászhangú  seregét

  bekötött  fülembe  nekrológot  kiabál

mind  és  szememet  kutatja  mohó  szeme 

ismeri  megfellebbezhetetlen  erejét:

holnapra  lélektelen  vegyületekké  degradál.

 

Mert  kegyetlen,  kegyetlen  nagyon:

a  Hold  udvarát  festeti  velem  sötétlő  Napon,

szívseben  puskaporgyűrűt  vér  ölelésébe  fon

’s,  hogy  elmondanom  nem  lesz  több  alkalom:

lázas  kétségeimet  mind  reátok  hagyom

 

kadmiumsárgákban  hullámzó,  olajos  vásznakon. 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.10.03. @ 19:56 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.