Vers

Gyász (Változat)

  A Föld-anya fölé hajolt, hogy összeszedje szétszórt tagjait. Szeméből a könny, mint izzó láva folyt, s arcán önnön kezével mart fel árkokat. Ziháló mellkasán felszöktek tengerek és zuhantak vissza parttalan.   Így gyászolta őt, Kedves fiát.   Tágra zárt [… Tovább]

Vers

Talán túl sok

2014 – október     Talán túl magasan lakom, lábam ikrájába szökik a tett, ott mered görcsként gondom, borzongat, mint a savanyú ihlet.   Talán túl halkan mondom a szót mit betűnként szeretek, azért hangosan teszem dolgom, hogy szitkok nélkül [… Tovább]

Vers

Alig

Tisztelet Both Miklósnak – a képet ő készítette -: Irán; Siráz egyik kapualjában Majd’ húsz éve nem tudok rólad, akkor is alig ismertelek; de tudtam: zene tölti ki életedet – középiskolán is túlra nézel; de nem sejtettem akkor útjaidat, mik [… Tovább]

Vers

Kilenc és fél

Kilenc és fél ujjam alatt Sokszor felkelt a Hold, a Nap, Átöleltek, mellém bújtak, Fülembe súgtak, hogy írjak.   Kilenc és  fél ujjam alatt Született pár szép gondolat, Nem volt mindegyik átgondolt, De mindegyik a szívemből szólt.   Kilenc és [… Tovább]

Vers

Ablak a világra

Gondolatok eddigi rövid életemről       Gyermekkorom, ormós vessző,Égi hintán nagy tekergő.Gyermekségem végtelenség,Szivárványszín égi festék.Gyermekszavam igaz eskü,Imádságos esti szegfű.Gyermekhitem, de nagy ravasz,Felhőbe is lyukat ragaszt.Gyermekerőm fogyhatatlan,Benne ezer szikra pattan.Gyermekfogam tejre vágyó,Cukor-, dió-, csontdaráló.Gyermekeszem lyukas malom,Kergetőző ősi vadon.Gyermekszívem áldott kereszt,Sok [… Tovább]

Vers

Vörös

Delacasse Bencze Erzsébet: Őszi tüzek- akril     Cifrálkodó ősz rózsásra festve készül.   Hűvös az erdő. Rázza levelét, legyez.   Hunyorog a Nap. Fáradt sugara pislant.   Szél süvít. Ám a lombokon bolyong a láz.   Őszapó röppen, pirulva [… Tovább]

Vers

Ablaknál

  Persze, nem akartam többet, csak a benned rejtőző törvényeket. Semmi mást, mint egy önmagadból  kiszürcsölt vallomást, mely kézbehelyezett szófoszlányokból épít körém reményt. Sószagú tétlenséggel várom hangodat, és a lassuló percek komponálta jövőt kémlelem. …se veled, sem nélkülem.  

Vers

Macskák – Theodor Däubler után szabadon*

  Holdpelyhek ezüstje száll be az ablakon.Fakó szőnyegen fehér macskák játszanak.Ezüstkék-szeműek. Selyem-mancsúak.Tagjaik szinte törnek, oly finomak.   Tapsolok, nevetek – behunyom szemem:– közel vannak. Fogocskáznak, vakaróznak.Egyszercsak a derékaljban valami zörren,s a tükörben újra  ruhák halványlanak.   Tudom, hogy zajt ők [… Tovább]