Nap: 2014.10.23.

      Akármerre járok,földön rozsdálló álmok.Talpam alatt a nyárkoszlott levélhalomban áll.Temetetlen holtak, kiktegnap még élettel telve daloltaka szélnek, de ma már semmit sem mesélnek.Csak a néma csüggedés lóg a fákon,a tavasz utáni vágy halovány téli álom.   2014. 10. [… Tovább]

    széles dohányillatú tenyered szétterül a lepedőn ujjaid úgy pihennek ott mint vadrózsaszirmok a betonon erős vihar után elmondatlan meséket tapintok ki bőröd alatt halovány sebhelyek csuklóidon egy új gondterhelt ránc a szemöldökök közt arcodon őszülő borosta félig tönkretett szervek húsba gyúrt lágy partjai nyugtalan természeted ficánkol körülöttem miképp véletlen [… Tovább]

István Cne Gal képéhez   Engem anyám nem tanított meg sírni, mindig hallgatott, csak ujjait fonta imára, ha korán jött az est, s míg apám félrenézett öntött tányérkámba egy kiskanálnyi levest.   Engem anyám csak néha ölelt magához, nem tudta [… Tovább]

Egyre jobb tollakat vehetek a korral, s egyre jobb sorokat írhatok velük – ívesebb az átlátásom minden sorral, mindenről mintha tudnám, hol a helyük. Helyre kerülnek az erkölcsi értékek, nem ragadnak el már a szélsőségek – veretes vagyok, de sohase [… Tovább]

Nézi. Nézi a képeket,nem szereti a látványt,látván, hogy szerinte,semmi sem változott.Megint, megint.Int, integet a mutatóujja.   Ön megint eget fényképezett,ez így tovább nem meheta tér végtelen, nem tűri, hogy maga itt kis apró, lényegtelen részletekbe vesszen bele.   De hát, [… Tovább]

Amikor felvállaltam ezt a szójátékot, egyúttal azt is, hogy tényleg 6 legyen a tyú… Ez az első.       Hogyha feldobom a talpam, tegyél fel egy Doors -ot (halkan), s nyelj le egy fél liter viszkit!   – Gyuri [… Tovább]

Születtem, hangosan felsírva, Anyaföldem biztosan halljad. Mert távol estem én Tetőled, nem kellett, hogy létemet valljad. De nyugodni ki tudott? Mentem én utánad, mint kis fiókád… Szorítsd hát hevülő szívedhez egyszerű híved, kérlek dajkáld! Elszakadt tápláló zsinórom, s Felhők közt [… Tovább]

    Csípnek a reggelek, áznak a varjak, kint szürke betonfalat pára övez. Résein illan a nyár az avarba, Isten ecsetje apró árnyat növeszt.   Fény pereg, érchegyek ékszere csillan, a téli pihékből friss csipke ragyog. Szél szelídülne, de valami [… Tovább]

Delacasse Bencze Erzsébet: Fejfák /akril, részlet       A naptár előresietett.Ilyen az ősz.Az elmúlás szele időz.Arcomra lopom a fényt, szótlanul fonom össze kezem.Egy halom sírhant a szívem. Október van. Sűrűsödik a köd.Nyüszítenek a fejfák,a sírokon szél dörömböl. Vajpuha avarba süppedek,a [… Tovább]

    Vénülő tölggyé lényegülök át,szikkadt odúmban senki sem lakik;csak kuvik köröz ítéletnapigfölöttem, s nézi e gyengülő fát.   Kúszó napsugár időz még velem,ám az ősz szele belopja magát.Hitegethetne, mint egy jó barát,de belül érzem közelgő telem.   Már nem [… Tovább]

KÖD ELŐTTEM   Mikor letetted a garast és asztalt vertél döngve, csupán erődre bíztad azt, mit szód vallott dörögve.   S öklöd – ha újra odacsapsz a testbénító csöndre – a néma penge-él panaszt tettekre ösztönözze.   Hisz évenként keményedett [… Tovább]

Apám! Te is ellenem vagy? szürke leples árnycsapat Itt hagyott gyermekedre törsz a valóság hasadékán S a kísértet békét nem hagy áttörve a rácsokat már a lehelet is fertőz     A nappali ijesztgetést Gonosz horda s nem hagy el [… Tovább]