Születtem, hangosan felsírva,
Anyaföldem biztosan halljad.
Mert távol estem én Tetőled,
nem kellett, hogy létemet valljad.
De nyugodni ki tudott? Mentem
én utánad, mint kis fiókád…
Szorítsd hát hevülő szívedhez
egyszerű híved, kérlek dajkáld!
Elszakadt tápláló zsinórom,
s Felhők közt bolyongtam céltalan.
Elmémben megkopott emlék már,
mitől is lettem én súlytalan.
Soha ne is jöjjön vissza így
elszépült álomi tudatba…
Maradok, maradnék örökre,
tápláló kebleden kitartva!
———————————
Jó lesz ez fiam, van azonban néhány bizonytalan pontja a fiókád elől hiányzik egy szó: kis lemaradt/leszakadt/stb. fiókád. Ennél fontosabb problémánk viszont, hogy ha már túljutottunk a totyogáson is, ne térjünk vissza a köldökzsinórhoz. Azután belecsapsz még olyan gondolatba, amit nem fejezel be, és én – az olvasó – nem értek: hogy jön ez ide? Minő felhők közt bolyongtál? Felhők közt járni álmodozást, könnyű létet jelent. És mire célzol, milyen esemény tett súlytalanná, és miért lényeges ez a súlytalanság? Az egész felhős, lebegős, szabados, képhalmazt nem tudom társítani a témával. Logikailag nem áll össze. Mi a véleményed erről?
Legutóbbi módosítás: 2014.10.23. @ 11:22 :: Furuglyás René