Bakkné Szentesi Csilla : Távozóban

 

 

Csípnek a reggelek, áznak a varjak,

kint szürke betonfalat pára övez.

Résein illan a nyár az avarba,

Isten ecsetje apró árnyat növeszt.

 

Fény pereg, érchegyek ékszere csillan,

a téli pihékből friss csipke ragyog.

Szél szelídülne, de valami villan,

épp ablakot csuktak az őszi napok.

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.