Vers

Időtlenül

Zengő: Kép: Salvador Dali: Meditatív rózsa     Időtlenül lebegő bíbor-rózsa nehezül, a felcsillanó dűnék homok-tengere fölé. Rekkenő hőség zizzen, mantra dallama kúszik minden emberi agyba.        

Hírek

Rekviemek halottainkért

A hervadás bús pompájában áll most / A temető. Ó, mennyi szín, derű, / Fehér és lila őszi rózsatenger, / Mely hullámzik az enyészet szelére. (Juhász Gyula: Temető – részlet) Halott társak üdvözlése   A temetőkből indultam közétek, A temetőknek [… Tovább]

Vers

Lacrima – Könny

Zengő – zene   Lacrima Felhő ablakából kinéz a fény.  Felsebzi a lélekereket. Láthatatlan szárnyak röptével földet érnek  a szemben, ismét alkonyt pirosítanak, vagy hajnalt bontanakaz angyalok. Napsugárral bélelik források tövét, forralnak könnyízű vért,  leplezetlen tisztulunk, tudatunk ébred. Tengeráradattá érlelik [… Tovább]

Vers

Mesél a kő

Weisz Fanninak sorstársi szeretettel, szavait véve mottóul: “Tudod, bezárva éltem eddig. Most megfogtam a köveket, minden. Szabadság.”     Fogod a nagy fehér követ,a kő felszáll veled.Hitted eddig, szárnyak nélkülkőnek repülni nem lehet.   Hallgatod a fehér követ,ráérzel, mit jelentóriás [… Tovább]

Monológ

Híd az időben

      Az utolsó, szinte kora őszi, kellemes hőmérsékletű nap volt ma, pedig lassan vége az októbernek is. Száraz fű, falevél kis halomba söpörve, rakom a szemetes zsákba. Fiam, unokám viszik a többi levél közé, arra a temető kútja [… Tovább]