A hervadás bús pompájában áll most / A temető. Ó, mennyi szín, derű, / Fehér és lila őszi rózsatenger, / Mely hullámzik az enyészet szelére. (Juhász Gyula: Temető – részlet) Halott társak üdvözlése A temetőkből indultam közétek, A temetőknek [… Tovább]
Weisz Fanninak sorstársi szeretettel, szavait véve mottóul: “Tudod, bezárva éltem eddig. Most megfogtam a köveket, minden. Szabadság.” Fogod a nagy fehér követ,a kő felszáll veled.Hitted eddig, szárnyak nélkülkőnek repülni nem lehet. Hallgatod a fehér követ,ráérzel, mit jelentóriás [… Tovább]
Zengő, zene Várod a percet, az óra elüsse, de síri a csend, ahol angyalszó zeng. Bár érzi a szíved, őseid tükre, nem törhet még össze. Az ég, ami zeng. A lárma magában félelem érve, mi eltakar, érdeket élesztve [… Tovább]
Az utolsó, szinte kora őszi, kellemes hőmérsékletű nap volt ma, pedig lassan vége az októbernek is. Száraz fű, falevél kis halomba söpörve, rakom a szemetes zsákba. Fiam, unokám viszik a többi levél közé, arra a temető kútja [… Tovább]
